A világ első temploma (Törökország 1)

 

 A Világ Első Temploma 

Göbekli Tepe

(Törökország 1)

 

Templomba megyünk. A világ első templomába, Göbekli Tepe-be. Kr. e. 10,000 - 8,000 között épült. Jó messze van, Kelet-Törökországban Sanliurfa (eredetileg Urfa, 2600 km) után kicsivel. Egy hét múlva fogunk odaérni.

Pár évvel ezelőtt találkoztunk ezzel a helységnévvel először, és nagyon meglepődtünk a több tucatnyi hatalmas, 5,5 m magas, 15 tonnás, finoman kidolgozott T-alakú oszlopokon. Kik vitték oda fel, és hogyan arra a kopár dombra, és hogyan állították fel őket? Miért? És miért lett később mindez nagy óvatossággal betemetve? 

Megvettük Andrew Collins, Az Istenek eredete, Göbekli Tepe c. könyvét. Ő már többször járt ott és  leírja, hogy egy Klaus Schmidt nevű német régész lett megbízva a hely feltárásával 1995-ben ami most is folyamatban van és tavaly az UNESCO felvette a Világörökségi Helyszínek közé. Eddig a környék csak kis töredékét, kevesebb mint 5%-át tárták fel. A könyv azt is leírja, hogy Göbekli Tepe felrúgja az eddig elfogadott teóriát, miszerint minden vallást megelőzött a mezőgazdaság kialakulása. Göbekli építői bokrokról szedett bogyókon, erdei vadakon éltek. Na, ez az ellentmondás késztetett minket indulásra.

Közben Isztambul is útba esik, utána Kappadókia is, ezeket sem szabad kihagyni. Meg a Nemrut Dag,  visszafelé. Van rá húsz napunk.

Szeptember 24. 

Budapest - Szófia mellett

Szerbián csak átrobogunk az E75-ösön. Nis-ig ismerős az út, Szkopje és Albánia felé menve már többször jártunk erre. Kalotina határátkelőnél megyünk be Bulgáriába. Aztán sötétedéskor, egy pocsék Big Mac után, Pazardzsiknál egy útmenti hotelben megalszunk. 

 

Szeptember 25.

Pazardzsik - Isztambul, Kadiköy

Kora délelőtt érkezünk Edirne török határátkelőhöz. Rövid várakozás és az autó fertőtlenítése után, (amit ki is fizettetnek velünk, ha jól emlékszem 70 török líra, TRY ) belépünk Törökországba. Még el kell intézni az autópálya matricát. Egy tetszőleges összegért, mi 20 euróért, egy matricát veszünk amit ki kell ragasztani a szélvédőre. Úgy működik mint egy bankkártya. A fizető-kapuknál nem kell megállni, elég lassítani és egy érzékelő levonja a használt útszakasz díját. Ha elfogy a húszas utána lehet tölteni bármelyik postán, vagy majd kifelé a határnál kell kifizetni az aktuális összeget. Ha maradt fel nem használt pénz a matricán, azt nem fogják visszaadni.

Isztambul Kadiköy városrészébe igyekszünk, az ázsiai oldalra. Sűrű forgalomban, hatalmas felhőkarcolók mellett haladunk. Azaz, nem haladunk, három órás araszolás után jutunk be a városba. Ijesztően nagy ez a város, 16 millió lakosa van.

A Boszporusz fölött átívelő 15 Temmuz Sehitler Köprüsü, magyarul a Július 15. Vértanúinak hídján autózunk át Ázsiába. 

 

Lekanyarodunk a hídról és Kadiköy-ben, a kikötő mellett egy kis utcában veszünk ki szobát. Letesszük a Volvo-t a hotel garázsába aztán indulunk felfedezni a környéket. Rengeteg ember van az utcán, nagy a nyüzsgés. Egymást érik az üzletek, éttermek, étkezdék a járdán, ahogy kell. Az egyik helyen meglátom, hogy halat grilleznek, már meg is van a vacsorám. 

Aztán lesétálunk a kikötőbe. Hatalmas emberáradat tódul ki egy hajóból - helyi ingázók, turisták erre nemigen vannak. Komppal közlekednek, így sokkal egyszerűbb átjutni a túloldalra és Isztambul sok más kikötőjébe, mint a hídon a nagy forgalomban. 

Naplemente van, csodás kép a túloldalon a Kék Mecset és a Hagia Szophia látványa.

Szeptember 26.

Kadiköy-Eminönü

Laci a sarki borbélynál kezdi a napot. Borotválás után a borbély gyantát önt az orrára, fülére. Hát erre  igazán nem számított! Arra meg főleg nem, hogy a srác le is fogja tépni onnan! Én nagyon nevetek, Laci meg nagyon jajgat. 

Így, nagyon csinosan indulunk a kikötőbe. Komppal akarunk visszamenni az európai oldalra, Eminönübe, két megálló. Eminönü Isztambul egyik városrésze az Aranyszarv-öböl bejáratánál. Itt találkozik a Boszporusz a Márvány-tengerrel. 

Nem egész félórás a hajóút, az első kikötő Karaköy. Innen a Galata-hídon is át lehet kelni Eminönübe. 

 

A kikötőnél kihelyezett várostérképet követve villamosra szállunk. Elvillamosozunk a Sultanahmed városnegyedbe, csak három megálló. Itt található Ahmed szultán dzsámija, más néven Kék Mecset, azt nagyon szeretném látni. Nevét a belső falait borító kék csempékről kapta. 

 

A hatalmas mecsetet I. Ahmed oszmán szultán építtette 1609 és 1616 között, nyolc kupolával és hat minarettel. Belsejét húszezer, kézzel készített izniki csempe borítja, ötven különböző motívummal. Több mint kétszáz ablakát színes ólomüveg díszíti. A falakon hatalmas táblákon díszes írással kalifák nevei és Korán idézetek láthatóak. 

Ezeket csak olvastam a mecsetről, a valóságban ezekből szinte semmit nem látunk. Éppen tatarozás folyik, kívül-belül állványok, függönyök borítják a falakat. Nem tudtuk hogy az épület belül is fel van állványozva, ezért a kertben kivártuk a másfél órát ami nyitásig hátra volt, aztán végig álltuk a hosszú sort a bejutáshoz, és végül nem láttunk szinte semmit. Fotózni se volt mit. Nagyon csalódott voltam. 

                             

Viszont, kaptunk egy Kegyes Korán-t ajándékba. A kijáratnál egy könyvespolcra több nyelven íródott Koránok és más olvasni valók voltak kirakva, csak úgy, ajándékba. Magyarul nem találtuk, de Laci, tiszta kíváncsiságból megkérdezett egy hivatalos külsejű embert hogy van-e Korán magyarul. A  fiatalember elgondolkodott, elszaladt és hozott egyet. Csak úgy, mosolyogva. Egész pontosan, nem egy Koránt hozott magyarul, mert az lehetetlen - a Korán csak arabul érvényes, ahogy a próféta lediktálta a kinyilatkozásokat az írnokoknak - a srác a Kegyes Korán Értelmezését Magyar Nyelven kötet egy példányát hozta. Hát akkor erőszakkal, tűzzel-vassal van terjesztve az iszlám?

Kifelé menet, a mecsetet körülvevő park kerítésén egy tucat nagy, 3x4 m-es színes képet látunk sorba rakva, némelyik írott szöveggel. Az egyik a Mekka-i Kába-követ ábrázolja a körülötte keringő millió zarándokkal, ahogy azt már sokszor láttuk. És az angol szöveg mellette azt mondja, hogy Medinában a Zöld Mecsetben Mohamed próféta mellett egy üres sírhely fenn van tartva Jézusnak aki, miután visszajött a Földre, halála után oda lesz elhelyezve. 

 

Laci azt mondja, neki már megérte hogy idáig eljött, ez élete egyik legfontosabb felfedezése.

A park túlsó végében a Kék Mecsettel szemben található a Hagia Szophia. Ez is egy hatalmas, impozáns épület ami eredetileg ortodox templomnak épült, aztán Konstantinápoly oszmán meghódításakor átépítették mecsetté. 

 

Meg se próbálunk bejutni, nagyon hosszú sorok kígyóznak a bejáratnál, nincs türelmünk kivárni. A hatalmas park szomszédságában található az Arasta bazár, ott nézelődünk kicsit. Hangulatos kis utca, tele textil, kerámia és más ajándéktárgyakat kínáló üzletekkel. 

Aztán visszavillamosozunk a kikötőhöz. A Kék Mecset nem sikerült, megpróbáljuk a közeli Yeni Cami,  magyarul Új Mecsetet. 

Sajnos, itt sem járunk sikerrel, tatarozás miatt zárva van ez is. Kettőből kettő kudarc. Csalódottan üldögélünk a parkban. Némi vigaszt nyújt a sült gesztenye árusnál vásárolt gesztenye illata és íze. 

A mecset mellett van az Egyiptomi Bazár, de arrafelé sűrű a tömeg és Lacinak nincs már kedve bazározni, marad kint a parkban, én bemegyek kicsit szétnézni. Az Egyiptomi Bazár vagy Fűszer Bazár egy fedett bazár ahol nem csak fűszereket árulnak hanem szárított gyümölcsöket, édességeket, sajtokat, kerámia tárgyakat, ékszereket és még sok más használati és ajándéktárgyakat. A fűszerek környékén isteni illat van. A halaknál már nem annyira. 

Bazározás után beülünk egy kávéházba, itt van trilece, az egyik kedvenc süteményem. Nagyon finom. 

Lemegyünk a kikötőbe és vissza Kadiköybe. 

A komp elhalad a Haydarpasa pályaudvar mellett. Ide érkeznek Ázsia felől a vonatok, ez a végállomás. Sajnos nem láthatjuk teljes pompájában ezt a szép történelmi épületet sem, tatarozzák ezt is, ez is be van takarva. 2010-ben tűz ütött ki a tetején ami következtében jelentős károkat szenvedett az épület és még nem fejeződtek be a felújítási munkák. 

Vacsoraidőben érkezünk vissza Kadiköybe, beülünk egy étterembe. Izgara köftét eszünk majd desszertnek böreket. Minden köfte ami kerek alakú fasírt. Készülhet különböző húsokból vagy zöldségekből. Az izgara köfte marhahúsból készült fasírt. A börek pedig papírvékonyságú tésztalapok különféle töltelékkel. Hagyományosan feta sajt, petrezselyem vagy spenót és vaj keverékével töltik meg.

Aztán még szétnézünk a környék kis utcácskáiban. 

Szeptember 27.

Kadiköy-Kappadókia

Hosszú út áll előttünk, 740 km Kappadókia. Isztambulból kikeveredve már nincs nagy forgalom, jó úton jól haladunk. Kisebb pihenőkre megállunk, hol teázni, hol enni valami finomságot, például lahmacunt. Török pizzának is hívják, de a pizzával ellentétben sajt nélkül készítik. Laposkenyér. A laposkenyér liszt, víz, tej, joghurt keverékéből készül amit nagyon vékonyra sütnek, fűszerezett marha vagy bárányhússal szórják meg a tetejét, zöldségekkel, és többnyire nagyon sok petrezselyemmel szolgálják fel. Bele kell tekerni a zöldséget és úgy fogyasztani. Nagyon megkedveltem. 

Késő délután érkezünk Kappadókiába. Az első sziklaalakzatokat, barlangokat látva elkezdődik csodálkozásunk. 

Kappadókia egy ősi régió neve Közép-Anatóliában. Azt mondják, a világon egyedülálló látványosság a számtalan furcsa alakú tündérkémény, a sziklatemplomok és a sziklákba vájt lakhelyek. 

Vulkáni tufából a szél és a víz eróziója alakította ki ezt a különleges tájat, csak néhány millió év kellett hozzá. Egyes formákat nézve nehéz elhinni, hogy természetes képződmény. De a természet ilyen csodákra is képes. A középkorban itt élő falvak lakói házakat, templomokat, barlanglakásokat faragtak ki a vulkáni lerakódások puha szikláiba.

Aztán csodálkozásunk csak fokozódik mikor Uchisarba érkezünk. Elképesztő látvány a kúp alakú sziklaképződményekbe vájt lakások.

Uchisar után a következő falu Göreme, ott keresünk szállást. A Göreme Nemzeti Parkban vagyunk, rengeteg hotel, köztük barlanghotelek vannak itt. Észrevesszük, hogy egy "turistás helyen" vagyunk. Sok ember mindenhol, de nem európaiak, mind ázsiai. Annyi az indiai turista, hogy még indiai étterem is van. Mi egy török étteremben vacsorázunk. Többszörös árak vannak itt, mint Isztambulban. A sok étterem mellett számos szuvenír árus kínálja tárgyait. Sok szép textiláru, szőnyegek, díszpárnák, kerámiák vannak a kínálatban. Teltházas drága hoteleket látunk, nagy nehezen sikerül találni egy szobát a Lord of Cappadocia-ban, de ott is csak egy éjszakára van hely. Már csak vacsorát kell találni.

Már sötét van mikor kijövünk az étteremből, de így is lehet látni a hatalmas port ami körbe vesz mindent. Akkora porfelhő van, úgy tűnik mintha köd lenne. Be is menekülünk előle a szobába, amúgy is hosszú, fárasztó nap áll mögöttünk. 

Szeptember 28.

Göreme-Uchisar

A reggelizés a hotel tetőteraszán történik, bőséges svédasztal nagy választékkal. A párnákkal, függőággyal felszerelt teraszról jól látszanak a tündérkémények, felettük a sok hőlégballonnal. Itt minden épület tetején ilyen kis hangulatos teraszok vannak, belátni róluk az egész vidéket.

A tündérkémények az erózió által kialakított sziklatornyok, formájuk attól függ milyen mértékben volt hatással az erózió az egyes rétegekre.

 

 

Elindulunk felfedezni a környéket. Sok útmenti kilátót találunk parkolóval, büfével, ajándéküzlettel, ahonnan lelátni a völgyekbe. Mesebeli ez a táj. 

A távolban látjuk az Erciyes-hegyet. Ez egy sztratovulkán, ami magas kúp alakú vulkán amely keverve tartalmaz megkeményedett lávát és vulkáni hamut. Kis-Ázsia legmagasabb hegye, magassága 3917 m. 

Visszamegyünk Uchisarba megkeresni mai szálláshelyünket. Hotelunk recepciósa, Mr Erden oda intézett nekünk szobát egy új hotelben. Azt mondta, ott bármeddig maradhatunk és nem fogjuk megbánni. Az út mentén lehet tevén fotózkodni a sziklakúpokkal a háttérben. 

 

                                   

                              

Uchisar Kappadokia csúcsa, legmagasabb pontja a városközpontban található hatalmas sziklakúp, az  Uchisar Kastély. A kastélyban számos földalatti folyosó, szoba található. A bizánci időkben lakóterületként szolgált, mintegy 1000 ember élt a kastélyban. 

 

Megkeressük az ajánlott hotelt, Hotel La Fairy, Tündér Hotel. Egy teljesen új épület. Biztosan jó helyen vagyunk, mert a recepciót sumér isteneket, anunnaki-kat ábrázoló domborművek díszítik. Nagyon szívélyesen fogadnak, már vártak minket. Megmutatnak két szobát, választhatunk melyiket szeretnénk.  A kertből nagyszerű kilátás nyílik Göreme felé a völgyre és a helyi kastélyra is.

Három jurta van felállítva a kertben, belül gyönyörűen berendezve, nagyon szép képekkel körberakva.  Kirgizisztánból érkezett ajándék, Uchisar testvérvárosából.

Fel szeretnék menni a várba, az ott Kappadokia legmagasabb pontja. Szeretném látni a sziklába vájt egykori lakásokat és a tájat onnan a magasból.

Útban a vár felé, a hoteltől nem messze van egy kedvünkre való étterem. Persze, helyben sütik a kenyeret, friss melegen adják az étel mellé. Laci minden reggel corba-val kezdi a napot. Azt mondja, a meleg kenyérrel pont jó a gyomrának. A corba semmi extra, csak egy leves, többnyire lencse vagy sárgaborsó, lehet ízesíteni kis erőspaprikával vagy citrommal.

A vár, két különálló sziklatömbből áll, a nép körében az egyiket Aga Kastélyának, a másikat Őrmestervárnak hívják. Tele van barlangokkal, szűk járatokkal, a tetején kilátóval. A római kortól kezdve sok szobát, pincét, ciszternát, sírokat véstek bele. Őrtoronyként és védelmi várként is használták.

A Kastély bejáratig fel lehet menni kocsival. Kis ajándéküzletek sorakoznak az út mentén és a parkoló körül. Belépőt kell venni, 50 líra. 

Elsőre Kirgizisztánról készült fotók fogadnak, néhányat felismerek a hotel kertjében felállított jurtából. 

 

A csúcsra vezető sok lépcsőről letérve be lehet menni barlangokba, járatokba. Nehéz elképzelnem, hogyan éltek itt az emberek. 

Ezek meg ágyúgolyók. 

 

 

Festői a kilátás fentről ahogy a naplemente színesre festi a tájat. Sárga, rózsaszín, fehér, zöld, és barna több árnyalata látszik a különleges képződményeken. A vár egészen aranyló színben pompázik. 

Visszamegyünk a hotelbe. Alkonyatkor a kertből látjuk alattunk a kivilágított Göreme-t és az egész völgyet. Nagyon hangulatos. 

Szeptember 29.

Uchisar-Cavusin

Napkeltekor lenyűgöző látvány a völgyből felemelkedő rengeteg színes hőlégballon. Pont a hotel terasza elé jönnek. Mi nem próbáljuk ki, nagyon drága. Fejenként 260 euró egy óra. Ugyanazt látjuk a kosárból, ami látható a vidék bármelyik magas pontjáról.

Valami nagyon flancos helyen lehetünk, mert a reggeli, ami már benne van a szoba árában, nem önkiszolgáló mint eddig minden hotelben, hanem egyenruhás pincérek legalább 30 dolgot szolgálnak fel minden kérés nélkül. Tojás, sajtok, lekvárok, kalács, gyümölcs, fel se tudom sorolni. A fügelekvár a kedvencem. Többször kell tányért, evőeszközt váltani. Lacinak, persze, ez túl sok így korán reggel, inkább kimegy a kertbe, majd keres magának egy corba-t a városban.

Reggeli után elindulunk a nyolc kilométerre lévő Cavusinba. A Golden Horse Ranchra megyünk, lovagolni szeretnék. Kappadókia régi perzsa neve Katpatuka, ami azt jelenti hogy "gyönyörű lovak földje". 

Göreme-t elhagyva több istállót látunk az út mellett. Mindenhol azt mondják délután fél ötkor, naplementekor fog indulni a két órás csoportos lovastúra. Úgy látszik, itt minden program a napkeltéhez és a naplementéhez igazodik. Talán, mert a változó színekkel és a hosszabb árnyékokkal  még lenyűgözőbb a táj. Az egyik istállónál megbeszéljük, hogy az indulásra vissza fogunk jönni. Még csak délelőtt van, addig megnézzük az Ürgüp melletti tündérkéményeket.

A főút mellett látható egy sziklába vájt ősi templom. Falait freskók díszítik. A ledőlt homlokzat mögött jól látható egy angyalokat ábrázoló freskó. 

Nagyon érdekes tündérkéményeket látunk az út mentén. Ezt is a természet alakította ki? A természet tett egy kalapot mindegyik sziklára? 

Avanosba érünk, itt találhatóak a híres fazekas műhelyek. A városban a kerámia gyártás a legfontosabb iparág. A Kizilirmak (Vörös folyó) vörös iszapjából származó anyagot használják fel. Sajnos, nincs idő alaposabban körül nézni a városban, épp csak átautózunk rajta.

Az Ürgüp felé vezető út, törökül Ürgüp yolu, nagyon látványos tájon halad keresztül. Egy út menti kilátó teraszáról, tea mellett csodálkozunk a táj szépségén. 

Ürgüp városon áthajtunk, csak a határában található tündérkéményeket szeretnénk látni, amiket Három Szépség Tündérkéménynek hívnak, de Családnak is nevezik. Nem nehéz megtalálni, a Nevsehir-be vezető út mellett állnak. Több legenda is született róluk, az egyik így hangzik: Kappadókiában élt egy király és lánya. A hercegnő beleszeretett egy pásztorba, de a király nem hagyta jóvá ezt a szerelmet, ellenezte a házasságot, ezért a hercegnő megszökött a pásztorral. Gyermekük született és akkor a hercegnő meglátogatta apját, arra gondolván, hogy a baba születése után a király megenyhül. A király mikor megtudta a hírt még dühösebb lett és arra utasította katonáit, hogy keressék meg a pásztort és családját. A család ráébredt, hogy nem menekülhetnek, ezért Istenhez imádkoztak, hogy családjuk együtt maradjon. A mesében a hercegnő vágya teljesült és mindhárman halhatatlan tündérkéménnyé változtak. Úgy tartják, hogy az úthoz legközelebbi a pásztor, a középső a gyermek, a hátsó pedig a királylány. 

Visszamegyünk Cavusinba az istállóhoz. Mikor megérkezünk már fel vannak nyergelve a lovak, még egy gyors patkolás az egyiknek aztán indulunk. Barfi a lovam neve. 

Laci lefotózott egy méhecskét. Lehet pont azt amelyik még délelőtt, mikor itt voltunk megcsípte? Azóta is jól fel van dagadva a keze.

Rengeteg quados jön mellettünk. A lovak jól viselik a hangzavart, nem zavarja őket. Megszokták. 

Belovagolunk a sziklaképződmények közé, így testközelből még fantasztikusabb a táj. Nem győzök csodálkozni a fura alakzatokon. 

A naplemente fényében még színesebbé válik a táj. A Vörös-völgy sziklái egészen kontrasztosan vörösben, rózsaszínben, fehérben  pompáznak. Sajnos a fotón nem látszanak igazán a színek. 

    

Kicsit sajnálom, hogy itt vannak a quadosok. Hatalmas port kavarnak és nagyon hangosak. 

Hamar eltelik a két óra, szívesen mentem volna még tovább. Igazán káprázatos lovaglásban volt részem.

Sötétedésre visszaérünk Uchisarba. 

Az étteremben vacsoránál összetalálkozunk Mr Erdennel, a hotel manager-rel. Megörül nekünk, leül asztalunkhoz, érdeklődik, hogy telt a napunk, mi a tervünk. Nagyon segítőkész, és persze a következő úti célunk, a Nemrut Dag közelében is van ismeretsége Kahta városban, egy hotelben. Megadja a kontaktot és az útvonalat is. A saját elérhetőségét is leírja, ha bármiben tud segíteni, hívjuk. Ez itt így megy.

Szeptember 30.

Uchisar-Tarsus

Utoljára kigyönyörködöm magam a napkeltés hőlégballonokban, aztán elbúcsúzunk Kappadokiától, indulunk a Taurus-hegységbe, Tarsusba. 

Kora délután már a Középső-Taurus hegységben autózunk. Ma is látványos utazásban van részünk a több mint 3000 méter magas csúcsok láttán. 

Kevéssel Tarsus előtt, Akcetekir faluban megállunk kis pihenőre. Az utca mindkét oldalán egymás mellett sorakoznak a különböző üzletek. Pék, zöldséges, sajtok, méz, aszalt gyümölcsök és még sok minden más. Egy helységben csak férfiak ülnek, minden asztalnál társasjátékoznak és teát isznak. 

Mi is beülünk egy kis teázóba, a tea mellé simit kenyeret eszünk. A simit egy gyűrű alakú, belül foszlós, kívül ropogós, szezámmagos kenyér. 

Délutánra érkezünk Tarsusba. Egy kétszáz éves oszmán építésű butikhotelben veszünk ki egy Safiye Sultan Delux elnevezésű szobát.

Becsekkolás és a szoba elfoglalása után derül ki, hogy este a kertben esküvői buli lesz. Meg vagyunk ijedve, hogy majd nem tudunk aludni a hangzavartól. Kora reggel tovább szeretnénk indulni, hosszú út áll előttünk. A recepción megígérik hogy a lakodalomnak tizenegykor vége lesz.

Elmegyünk sétálni, körülnézni a környéken. Tarsus több mint hatezer éves város. Ebben a városban született Pál apostol. 

Megnézzük a Makam-i Danyal mecsetet. A mecsetben egy sír található amiről úgy tartják, hogy a bibliai Dánielé. A mecset felújítása során a pincében római romokat találtak. 

Nézegetjük az éttermek étlapját, tanácstalanok vagyunk mit vacsorázzunk. A helyi konyha egyik specialitása a hummusz. Az egyik hummusz bár teraszán két fiatalember vacsorázik, látják tanácstalanságunkat, egyikőjük odanyújtja tányérját, kóstoljuk meg, nagyon finom, csak ajánlani tudja. Milyen kedves, segítőkész itt mindenki! 

 

Leülünk egy asztalhoz, tavuklu hummuszt kérünk. A tavuklu csirke, a hummusz pedig pépesített csicseriborsó tahinivel (szezámpaszta), fokhagymával és citromlével keverve. Isteni finom volt. 

Közben Laci megkérdezte a pincért, hogy van az, hogy itt millió lámpa ég, közvilágítás és kemencék működnek, dübörög a szokásos élet, nyoma sincs az Európában zajló energiaválságnak? A pincér elmosolyodott és röviden válaszolt: President Erdogan.  

Vacsora után visszamegyünk a hotelbe, megnézzük mekkora a hangzavar. Jó kis török zene szól, hatalmas dobokat vernek, nagyon hangos, így nem lehet aludni. A szobaablakból nézem a táncot. 

Laci hamar megunja, azt mondja menjünk inkább vissza a városba. Fél tizenegyig csavargunk az utcákon, akkor újra megpróbáljuk és örömmel látjuk hogy vége van a bulinak, távozóban van a vendégsereg. Úgy tűnik ők is örülnek hogy túl vannak az eseményen.

Október 01. 

Tarsus-Sanliurfa

Laci korán kel, alig várja, hogy nyolc óra legyen és mehessünk reggelizni. Már nagyon indulna, ma is hosszú út áll előttünk, 408 km Sanliurfa. 

 

Az egyik kedvencemet is kínálják a reggelihez, sigara böregi. Cigaretta börek. Sajttal van töltve, frissen sütve, melegen tálalva.   

Ebédidőben, Birecik városnál érkezünk az Eufrtátesz folyóhoz. A híd melletti parkban, egy étterem teraszán megebédelünk, aztán kicsit szétnézünk a környéken, át is sétálunk a túloldalra. Ez a folyó az Édenkertből eredő négy folyó egyike. Csoda helyek. Hálás vagyok hogy eljutottam ide.

Továbbmegyünk Sanliurfa felé.  Errefelé sík a vidék, elfogytak a hegyek. Minden barna, kopár, kevés a zöld. 

Kiégett a kocsiban egy izzó, meg az aljáról is lóg valami plasztik. Sanliurfába érkezve elsőre a Volvo szervizbe akarunk eljutni. Laci nem hisz a GPS-nek, inkább megkérdez egy taxist, hogy merre menjünk. Bonyolult az útvonal, a taxis nem tudja elmagyarázni, inkább oda vezet, menjünk utána. Lehet, igaza volt Lacinak, hogy nem hitt a GPS-nek. A garázsosok örülnek, hogy magyarok vagyunk. Miközben kicserélik az izzót és megigazítanak valami plasztik takarót a kocsi alján, kapunk teát meg két kisszéket is.

 

Isztambulban nem láttunk külföldi kocsikat, és azóta figyeltem - nincsenek. Egész pontosan, két hét alatt egy kétgyerekes svájci családot láttunk egy van-nel Kayseri mellett egy parkolóban. Talán ezért, sokaknak feltűnt idegen rendszámunk, és rajta a H betű. Lépten-nyomon kérdezték, honnan jövünk, Hollandiából? Mikor mondtuk, hogy Hungary-ból, értetlenül néztek ránk és tovább próbálkoztak Germany-vel és Sweden-nel. De, mikor bemondtuk a Magyarisztán szót elkezdtek nevetni, kezet rázni, mondták török-magyar testvér... Ez naponta többször megtörtént. Volt aki elszaladt üdítőért, volt aki ingyen adta a perecet, vagy nevetve mondta: Dzsudzsák.

A szerviz után hotelt keresünk, ami nem is annyira egyszerű. Rengeteg szép, öreg hotel van de mind teltházas, legfeljebb csak ablaktalan kis helységet mutatnak, jó drágán. Sokat kell kérdezősködni mire egy látszatra megfelelő szobát találunk. Aztán a vacsora is ilyen nehézkesre sikerül. Minden étteremben iszonyú hangosan bömböl a zene. 

 

Este a szálló halljában összebarátkoztunk helyiekkel akiknek elpanaszkodtuk milyen borzalmas lesz menni vissza Európába, megint araszolni át az Isztambul környéki forgalmon, de más út nincs. Mondták, hogy rosszul tudjuk, van egy új híd a Dardanellák fölött, ez év márciusban nyitották meg. Nem Isztambul, hanem Bursa felé kell menni, követni kell a Márvány-tenger déli partját és Canakkale előtt, Lapsekinél ott van a híd, az elvezet Edirnébe. Ez nagyon jó hír!

Október 02. 

Sanliurfa

Borzalmas volt az éjszaka, nem aludtunk semmit, hajnalig hangoskodtak felettünk a teraszon. Nem  maradunk itt, elmegyünk másik helyet keresni. A reggelinél a szomszéd asztalnál egy fiatal francia párral szóba elegyedtünk. Ők is nehezményezik az éjszakai zajt, ők sem maradnak tovább. 

 

Azt hiszem ezek a szép, öreg szállodák nem alkalmi turistákból élnek, hanem az egészet kiadják helyieknek lakodalmakra és más ünnepi eseményekre.

 

Térképünk szerint van itt a várostól 10 km-re Göbekli Tepe irányába egy sátortábor (cadirsaray). Oda megyünk, az lesz a jó. 

 

Már messziről látszanak a pusztában a jurta szerű házikók. Valami állati szőrből szőtt pokróccal vannak betakarva. Belül egy nagy helység az egész, de van fürdőszoba, és be van rendezve mindennel ami kell. Az étterem is olyan, mint egy nagy, nyitott oldalú jurta. Kellemes szellő fúj át rajta, enyhítve a 30C feletti hőséget. Van a kertben egy nagy, igazi jurta is, szépen berendezve, gondolom ezt gyűlésekre, találkozókra használják. Nekünk való helynek ígérkezik ez a tábor, kiveszünk egy házikót két éjszakára.

 

Az udvaron "gatyás" szárnyasok szaladgálnak vagy üldögélnek az étteremben a széken és van egy barátságos kiscsikó is aki szabadon mászkál. 

A délelőttöt a kertben töltjük, élvezzük a jó levegőt és a csendet az éjszakai zaj után. Körülöttünk nincs semmi csak gyapot és kukoricaföldek. 

Van az étteremben gözleme, az is egyik kedvencem lett. Szinte mindenhol árulják, minden nap ettem egyet. Ez egy sós sült tészta különféle töltelékekkel. A tésztát kinyújtják, megtöltik a töltelékkel majd összehajtogatják és vaslapon megsütik. Van sajtos, spenótos, húsos, vegyes töltelékes. A spenótos a kedvencem. 

Holnap fogunk menni Göbekli Tepe-be. Előtte visszamegyünk a városba, meg akarjuk nézni a Sanliurfa Archeológiai Múzeumot, az jó felkészítő lecke lesz a holnapi kirándulásra. A múzeumban a környékbeli területekről, Göbekli Tepe, Sultan Tepe és Harranból származó leletek vannak kiállítva. Hatalmas területen, három emeleten több mint tízezer műtárgy látható, köztük Kr.e. 9000-ből a legelső életnagyságú embert formáló szobor is. A kiállítótermek kronológiai sorrendben mutatnak be korszakokat az őskortól az iszlám elterjedéséig.

 

 

 

A bejárat után az első animációs jelenet egy bőrbe-szőrbe öltözött barlanglakót mutat ahogy tüzet rak. Tökéletesen élethű, úgy érzem, mintha én magam is része lennék a jelenetnek.

 

Következő ősünknek már fegyvere is van.

 

Itt a hölgynek már van saját sátra és valami magokat őröl, ha jól látom.

Pattintott obszidián szerszámot készít az ember.

Urfa Ember vagy más néven Balikligöl szobor. A legrégebbi életnagyságú, 1,8 méteres emberi alakot formázó szobor. Balikligöl ásatásain találták Felső-Mezopotámia területén. A fazekasság előtti (pre-pottery) neolitikus korból származik. 

Aztán van itt egy szülést ábrázoló véset Göbekli Tepe ásatási területéről. Teljesen lenyűgöz ez az egész. Sokáig fog tartani míg ezt megemésztem. És három emelet még hátra van!

Hatalmas feladat volna pontos leírást adni erről a kiállításról, én nem vagyok kvalifikálva erre. De  megpróbálom bemutatni úgy, hogy a kiállítást végigkísérő, sőt vezető, szinte színpadi életképek időrendi sorát követve fogalmat kapunk az ember és szerszámainak, körülményeinek fejlődéséről. A képek magukért beszélnek.

Itt, ebben a sorozatban is követhető, hogy a Göbekli templom építése időben megelőzte a szántás-vetést.

Égetett agyagedények.

A színpadi jelenetek között ezer meg ezer talált és kiásott, időben odavágó szerszám, szobor, később ékszer van kiállítva vitrinekben.

A múzeum két részből áll, az egyik a régészeti a másik a mozaik rész ahol római kori mozaikgyűjtemények láthatóak. Biztos nagyon érdekes az is, de nagyon elfáradtunk a régészeti kiállítás végignézésében, és nemsokára záróra is van, oda most nem megyünk át. Ez a mai volt számomra a valaha legtanulságosabb múzeumlátogatás.

Közben besötétedett. Már tegnap is többször elmentünk a Kizilkoyun Nekropolisz előtt, most bemegyünk megnézni, ez az utolsó alkalom. A római sziklasírokban domborművek, mozaik maradványok, szarkofágok láthatóak. 

Ma kaptunk egy nagy adag régészetet, kellemesen elfáradtunk, visszamegyünk a szállásra. A tábor bejáratánál, a jurták előtt egy kivilágított mini Göbekli Tepe-t találunk. Na, majd holnap folytatjuk az igazival.

Október 03.

Sanliurfa-Göbekli Tepe

Nagyon jól aludtunk itt a pusztában, rég hallottam ilyen csendet. Kakaskukorékolásra ébredünk, és a vaslábasban sült és tálalt zöldséges omlett után indulunk Göbekli Tepébe. 

Göbekli Tepe jelentése Pocakos Domb. Sanliurfától keletre, 12 km-re van a régészeti lelőhely. Andrew Collins szerint a területen hat önálló ovális alakú építménynél folyik ásatás. Csak egy látogatható, az be van fedve egy pavilon szerű tetővel, így védve az időjárástól.

 

Nem lehet kocsival felmenni az ásatáshoz, csak megközelíteni lehet egy nagy parkolóig. Ott a pénztárnál jegyet kell venni, azután egy kisbusz viszi feljebb a látogatókat, de az utolsó 200 métert gyalogolni kell.

Göbelki Tepe 6000 évvel a máltai templomok és sumérok előtt létezett. 7000 évvel Noé özönvize és Stonehenge előtt, 7500 évvel az egyiptomi piramisok előtt, 8000 évvel Ábrahám próféta előtt és 10 000 évvel Róma előtt. 

 

A régészeti területen hatalmas T betű formájú mívesen megmunkált mészkőtömbök alkotta körök találhatóak. A geomágneses vizsgálatok szerint legalább húsz kőgyűrű van egymás mellett a föld alatt. 

A feltevés szerint a T oszlopok stilizált emberi lények, faragott karjuk van, kezük ágyékkötőt viselő hasuk felé nyúl és mindegyik a kör közepe felé néz. Az oszlopokon lévő domborművek állatokat ábrázolnak, némelyek egészen finoman megmunkáltak. Az oszlopköröket építésük után néhány évtizeddel betemették és új, kisebb kört emeltek fölé, majd ezeket is betemették és a közelben újabb kört építettek. Az első kőkörök a legnagyobbak és legkidolgozottabbak, majd egyre kisebbek és egyszerűbbek lettek. 

 

Az ásatások során település nyomait nem találták. A legközelebbi vízforrás öt kilométerre van, nem találták semmi nyomát, hogy a helyszínen éltek volna emberek. Nincs nyoma épületeknek, tűzrakó helyeknek, földművelésnek, ezért azt feltételezik, hogy Göbekli Tepe szertartási helyként működött. 

Elképesztő ez az egész! Mit lehet ehhez hozzáfűzni? De, azért egy kérdésem nem lett megválaszolva: hogyan dolgozták meg az ősök ezeket a hatalmas köveket fémszerszámok nélkül?

Őrült meleg van, a parkolóban a kocsi hőmérője 45 fokot mutat. Visszamegyünk Sanliurfába.

Messziről látni lehet a város központjára néző ősi erőd maradványait, az Urfa Kastélyt. Két monumentális korinthoszi oszlop épült a tetejére i.sz. 240-242 között. Az urfaiak úgy vélik, hogy ezek az oszlopok az Ábrahám próféta legendájában szereplő katapult oszlopok. A muszlim hagyomány szerint Nimród itt szerette volna egy hatalmas parittyával Ábrahámot tűzbe dobni, de a tűz szent tóvá, a hasábok pedig szent ponttyá változtak. A legenda szerint ha valaki kifogja a halakat és megeszi, megvakul.

A várba csak gyalog lehet felmenni, hosszú, nehéz út felfelé, nem megyünk fel. Inkább a vár tövében a szent halas tóhoz megyünk amit úgy hívnak, Balikligöl vagy Ábrahám-tó. A tó északi partján áll a Rizvaniye Vakfi mecset ahol a muszlim hagyomány szerint Ábrahám próféta született. Persze, a tóban rengeteg ponty van - a parton haleleséget árulnak, mindenki eteti őket. 

Van itt egy másik tó is, az Aynzeliha tó amit egy csatorna köt össze a Balikligöl-lel. Ennek a legendája úgy szól, hogy mikor Nimród tűzbe dobta Ábrahámot, Nimród lánya, Zeliha könnyeiből fakadt. 

Kellemes a szép, tiszta, rendezett parkban a fák alatt egy padon megpihenni. 

A park túlsó végén a kijárat bevezet egy bazárba. Ezt még megnézzük, holnap már nem leszünk itt Urfában. Korán reggel fogunk indulni fel a hegyre, a Nemrut Dag-ra. 

 

Utcai árusok fagylaltoskocsiról árulják a dordurmát. Szokatlan állagú, kemény, nem olvadós, kicsit nyúlós fagylalt. Inkább harapni kell. Nekem nagyon ízlett. 

Nagyon jó volt a pusztában lakni két napot. Csönd volt, tágas tér, friss levegő... Egyik hotel se tudja ezt! Mindig a jurtát választanám bármelyik hotelszobával szemben.

Október 04

Sanliurfa - Nemrut Dag

 

A Nemrut Dag egy 2134 m magas hegy Délkelet-Törökországban, ami egy feltételezett királyi sírhely körül Kr.e. I.sz.-ban felállított hatalmas 8-9 m-es szobrok által lett ismert. Később, a fejek el lettek távolítva a törzsektől, most szétszórva fekszenek a területen. Egy uralkodó felépítette, egy másik lerombolta. Az évek folyamán már sok képet láttunk a helyről, most megnézzük a valóságban.

Korán indulunk. Mr Erden, a Göreme-i hotel manager tanácsát követve először Kahta-ba (150 km) megyünk.

Adyaman tartományhoz érve látjuk az Eufrátesz folyó felduzzasztásából kialakult Atatürk-gát-tavat és áthajtunk a Sanliurfa és Adyamant tartományt elválasztó Atatürk-gát hídon. 

Kora délután, Kahta-ba érkezve egy megadott hotelben kellett volna felkeresnünk Mr Erden barátját, de látva a hatalmas, új, beton épületet, úgy döntöttünk megyünk tovább a hegy felé. A Lonely Planet  szerint van szálláshely a csúcs alatt Karadut faluban, 1060 méteren. Oda megyünk, az mára elég lesz.

Narincénél letérünk egy kisebb mellékútra, bemegyünk a hegyek közé. 

Délután 4-re érkezünk a Karadut Pension-ba. Kiveszünk egy szobát, és mondja a manager, menjünk fel most rögtön a csúcsra, ez a legjobb idő, naplementekor, mindjárt hívja a sofőrjét a kisbusszal, 15 euró. A csúcs 2500 méteren van, még 10 km felfelé. Rendben, menjünk.

        

Az ott a csúcs, oda akarunk feljutni. Lélegzetelállító a látvány ahogy haladunk egyre feljebb a szerpentinen. 

Először egy kilátó-pavilon parkolójába érkezünk. Itt kell megvenni a belépőt, van étterem, szuvenir üzlet, váróterem szerű pihenőhely.

Még 2 km-t lehet feljebb menni kocsival egy másik parkolóba, de az utolsó 500 m-t gyalog kell megtenni lépcsőkön.

Tele van a parkoló kisbuszokkal, rengeteg ember igyekszik a csúcsra. 

A csúcson különféle görög és perzsa szobrokat találunk: hatalmas oroszlán, sas és istenszobrokat, mint Apolló, Zeusz, Héraklész, Héliusz, és Antioch I. király szobrát. Ő építette a komplexumot Kr.e. I.sz-ban, mint egy sír-szentélyt saját magának  A nyugati teraszon hatalmas test nélküli fejek állnak. 

 

Valami nagy változás történt a hegyen, az tisztán látszik. A szobrok legtöbbjének feje el lett választva törzsétől, meglehet vallási okok miatt történt a rombolás. Az is lehet, valami természeti katasztrófa, mint földrengés okozta a pusztítást, mert a múltban a Nemrut-hegyet csupa erdő és növényzet borította, de ma a hegy csak óriási, kopár sziklákból áll.  

 

A naplemente fényei a szobrokat aranysárgára festi, a táj látványa leírhatatlan. Mint valami Marsbéli táj. 

Nagyon sokan vannak, a nyugati oldalon tömeg van. Őket nem is a szobrok érdeklik, mind nyugatra bámul, a naplementével vannak elfoglalva. Valami napimádó szekta lehet?

A keleti teraszon a trónokon ülő monumentális szobrok fejeit az ülő figurák elé helyezték. A szobrok több mint nyolc méter magasak. Ezen az oldalon nincs tömeg, mindenki a naplementét nézi a nyugati oldalon. Erős, hűvös szél fúj. 

Mire leérek a hegyről már nagyon fázok, besötétedett és hirtelen hideg lett. Nem találom sehol a parkolóban Lacit és a sofőrünket a kocsival. Aztán megszólít egy férfi, hogy a sofőrünk levitte Lacit a 2 km-rel lejjebb lévő parkolóhoz, és vissza fog jönni értem. Ha akarom, ő levisz odáig. Laci légúti betegségének nem tett jót a magasság, egyre nehezebben kapott levegőt, levitette magát a lenti parkolóba, ott mindig áll egy mentő. Kapott oxigént és jobban lett, pedig nem oxigénhiány a baja. Mire utolérem a váróban, már mosolyog. Megvolt a mai extra kaland. Lejjebb megyünk 1000 m-rel, vissza a panzióba, ott már nem lehet baj, ott már megfelelő számára a légnyomás. 

Október 05.

Nemrut Dag - Malatya

Kicsit hűvös a reggel, de nagyon jó friss levegő van. A teraszról egy völgybe látni és a környező hegyekre. Itt fogyasztjuk el a reggelinket. 

Reggeli után elindulunk, Malatya, Bursa, Canakkale, Edirne útvonalon Magyarország irányába.   

Ozannal egy útmenti étteremnél megállunk. Fatüzelésű vízforralóban készítik a teát és a kávét. Ki volt írva, hogy helyi gránátalma kapható. Kértem egyet, erre az ember átküldte lányát az út túloldalára, aki átszaladt az úton, letépett néhányat egy fáról majd felszeletelve letette elém az asztalra. Mutatta az ember, hogy sózzam meg. Furcsállottam nagyon, biztos jól értem? De megpróbáltam. Milyen érdekes! Sokkal jobb íze lett, mintha kihozta volna belőle a só a még édesebb ízt. Ma is tanultam valami újat. A kávé meg olyan erős, Laci alig bírta meginni. 

Kora délután érkezünk Malatya-ba. Azt olvastuk, Malatya a Világ Barack Fővárosa, a sárgabarack fő termelője. Ilyen óriás barackot láttunk néhányat. 

Kiveszünk egy szobát a belvárosban, csak egy éjszakát fogunk itt tölteni, reggel továbbmegyünk Bursa felé. A város nagyon zsúfolt, hatalmas a forgalom. Képtelenség autózni, parkoló helyet találni. A hotel előtt hagyjuk a kocsit, gyalog indulunk felfedezni a környéket. 

Vacsora után a sarki cukrászdában veszünk pár darab baklavát, és a túloldalon lévő teázó járdára kitett kis székecskéin egy tea mellett megesszük. 

Október 06.

Malatya-Ürgüp

Malatya szélén, hotelunktól pár kilométerre van egy régészeti lelőhely, az Arslantepe Höyögü, Oroszlándomb. Elmegyünk megnézni mielőtt Kayseri felé indulnánk. Arslantepe egy hétezer éves harminc méter magas mesterséges halom. A település eleinte római falu volt, később bizánci temetőként használták. Az ásatások során különféle udvarokat, domborműveket és szobrokat találtak. A halomban végzett ásatások eredményeképpen a kapott adatok azt mutatják, hogy Arslantepe hivatalos vallási és kulturális központ volt, ahol az arisztokrácia megszületett és ekkor alakult ki az első államforma. 

Kora délelőtt van, kihalt a környék. A múzeumban csak mi voltunk, az utcán sincs forgalom. Csak egy kiskocsit húzó csacsival találkozunk. 

 

 

Kayseri és utána Bursa felé indulunk, majd meglátjuk meddig jutunk el sötétedésig. Az út mellett sok aszaltgyümölcs árus van, néhányan integetnek, álljunk meg, teát kínálnak. 

Derenden falunál megállunk, Laci megeszi a napi corba adagját. Itt is sok féle szárított és aszalt gyümölcsöket és növényeket árulnak. Némelyről nem is tudom micsoda, nem ismerős.

Kayseri után jártunk mikor a térképet nézve, észrevettük, hogy mindössze 50 km-re vagyunk a Kappadokia-i városoktól amik múlt héten annyira tetszettek. Rögtön el is döntöttük, hogy elkanyarodunk arrafelé, de most nem Uchisar-ban, hanem Ürgüp-ben fogunk megszállni. A könyéken akarunk tölteni 2-3 napot. Még pont van egy lehetőség Ürgüp felé letérni a nagy útról. Egy keskeny, rázós út vezet át kicsi falvakon a Kizilirmak folyó mellett.

Megérkeztünk Ürgüpbe, újra itt vagyunk Kappadokiában.

A Lonely Planet-ből nézünk ki egy hotelt. Sokszor használjuk utazásaink alatt, nagyon jó információkat ad a helyekről. Végül nem ott kötünk ki mert teltház van, hanem egy utcával arrébb. Olyan szűk utcák vannak, épphogy elfér az autó. Sok butikhotel van a városban, köztük barlangszállások, sziklába vájt hotelek. A mi hotelünk egy szép kő épület, a szobában a falak is kőből vannak fa gerendás mennyezettel. 

Október 07.

Ürgüp

Ürgüp a Közép-Kappadokia térségben helyezkedik el. A városközpont a Temenni-hegy köré épült, tele  szép régi kőházakkal. Virágzó bortermelő ipara van, az egyik pincészet borkóstolókat kínál a sziklába vájt borospincében. Számos ajándéküzlet található, szőnyegek, kerámiák, meg sok minden más. 

Svédasztalos reggelit kapunk a hotel tetején lévő teraszon. Nagyszerű a kilátás a városra. Hűvös a reggel, a zárt teraszon kell reggelizni. Minden kedvencem itt van. Fügelekvár, gözleme, sigara. 

A mai napot pihenős napra terveztük, délelőtt a városban sétálunk, teázunk, sütizünk. 

Temenni-hegy, magyarul  Kívánsághegy tetején Kilicarslan szultán türbéje (sírja) található. Nem megyünk fel a hegyre. 

                                 

                                        

A lovak földjén vagyunk, az út mentén, körforgalmak közepén lovak vágtáznak. 

A városban sötétedés után minden ki van világítva, szépek az esti fények. Elmegyünk megnézni a "Családot". Élénk pirosban pompáznak. Aztán visszamegyünk a hotelbe, holnap korán kell kelni.

 

 

 

 

 

 

  

Október 08.

Ürgüp-Bursa

Esőre ébredünk, a levegő is nagyon lehűlt. Indulunk Bursába, 630 km.

Nem túl látványos az út, szinte semmi forgalom nincs, jól haladunk.

Haymananál megállunk egy kis pihenőre, beülünk egy teára. Mint mindenhol, itt is érdeklődnek honnan jöttünk. Annyira megörül a pincér, hogy Magyarisztánból vagyunk, kapunk két limonádét ajándékba. 

 

Laci kezd gyanakodni, hogy a kérdezőket valójában nem nemzetiségünk érdekli, hanem idegeneket látva tippelnek valamit, aztán akarják tudni jól tippeltek-e.  

Bursához közeledve vége a gyér forgalomnak, lépésben lehet haladni. A központban, egy kis utcában találunk szobát ami valamennyire mentes a város zajától. 

Október 09.

Bursa

Bursa Törökország negyedik legnagyobb városa. A középkor során kereskedelmi és ipari központ volt, virágzó selyemkereskedelemmel. 

Gyalog indulunk útnak, a Koza Han-ba, a Selyembazárba megyünk. Aztán taxival érkezünk oda.

A Gazi Orhan parkból nyílik a bazár egyik bejárata. A parkban a padokon üldögélő embereknek teákat kínálnak. Egyik árus teával teli tálcával a kezében árulja, a másik a poharakat szedi össze. Veszünk mellé egy simitet. Itt szárított gyümölcsöt kapunk ajándékba mikor kitudakolják, hogy magyarok vagyunk. Nagyon jó a hangulat itt. Sok a gyerekes család, minden tiszta, rendezett.

A Koza Han szó szerinti fordítása: selyemgubó hernyója. Egy történelmi karavánszeráj a város piacnegyedében ami 1491-ben épült. Egykor selyemgubó árusító hely volt. A Koza Han 95 szobás, kétszintes fogadó egy nagy téglalap alakú udvar körül, amelynek közepén egy kis mecset található. Az emeleti szobákban most üzletek, az alsó szinten kávézók találhatóak. Az üzletekben kiváló minőségű selyemtermékeket árusítanak. Kézzel festett selymet is. Micsoda színek és minták! Minden darab nagyon gyönyörű. 

A bazár utcáiban bőrös üzletek is vannak, gyönyörű bőrkabátokat, dzsekiket árulnak. Húsz különböző modellt próbáltat fel velem az eladó. Már bánom, hogy nem vettem egy szép bőrkabátot, Európában nem fogok ilyet találni.

A Koza Han szomszédságában található az Ulu Cami, a Nagymecset. A mecset a korai oszmán építészet műemléke. Húsz kupolája és két minaretje van. Sajnos nem tudtam belülről megnézni, pont ima idő volt és nem engedtek be. Lacit a férfi bejáratnál beengedték. Talán, mert muszlim sapkát hord a fején?

Október 10.

Bursa-Canakkale

Bursában van egy mecset a Yesil Cami (Zöld Mecset) amire azt mondják, hogy az oszmán építészet gyöngyszeme. Szeretném látni, továbbindulás előtt még elmegyünk megnézni. A mecset egy völgyre néző hegyfokon áll, nevét a belső tér kék-zöld csempéiről kapta. 

 

A mecset parkolója a Yesil Carsi, a Zöld bazár előtt van. Körülötte selyem és kerámia üzletek vannak a régi színes házakban. Korán van még, az üzletek többsége zárva van. Az egyik épület tetején egy dervis táncol a gólyáknak. 

A parkban szóba elegyedünk egy férfivel, persze ő is érdeklődik honnan jöttünk. Elmondja, hogy járt  már Magyarországon a Balatonnál és invitál a szomszédos kerámia üzletébe egy teára. Cserélünk vele eurót török lírára és megbeszéljük, hogy megnézzük a mecsetet és utána bemegyünk hozzá. 

 

A mecset bejárata finoman megmunkált márványból készült. 

Minden mecsetbe csak mezítláb szabad belépni, karokat és lábat eltakaró ruházatban, nőknek fejkendőben. Erre egy tábla is figyelmeztet. De, ha akarunk, fapapucsot húzhatunk. 

A bejárattal szemben található a fő imaterem 15 méter magas mihrab (ima fülke) helyisége. 

Az imafülke előtt egy nyolc szögletű medencében márvány szökőkút áll.

Korán van még, csak mi vagyunk itt. A falak nagy részét csempék borítják. Bonyolult virágos díszítések, több helyen aranyréteggel bevonva.

Az ajtók felett, falakon kalligrafikus írások láthatók. Gondolom, idézetek a Koránból.

Valóban egy gyöngyszem ez a mecset.

A mecsettel szemben található a Yesil Tomb (Zöld sír). A Yesil Cami megrendelője, I. Mehmed szultán és családja mauzóleuma. A falakat itt is kék-zöld izniki csempék borítják. Középen egy emelvényen áll a királyi katafalk amit hét másik sír vesz körül. Kék-sárga csempével, festett szentírásokkal és virágmintákkal vannak díszítve. 

Visszamegyünk a keramikus mester műhelyébe. Kapunk egy teát, közben elmeséli, hogy a Zöld Mecset  felújításakor ők készítették a csempéket. Körbevezet üzletében, nagyon szép üzlet, régi fa bútorokkal berendezve. Csodaszép dolgokat látunk. Rengeteg dísztárgy, kerámia szobrok, faliképek, tálak, lámpák.....

 

 

 

A mester mutat kerámiákat amiken valami üzenet van. Ez például a türelemről szól. Türelemmel minden állatot meg lehet tanítani valamire. Még a teknősbékát is, pedig azt a legnehezebb. Légy türelmes! 

Annyira szép itt minden, muszáj hazavinni valamit. Nem díszt, valami használati tárgyat szeretnék.  Edényalátéteket és egy szép fakanáltartót veszünk. 2-3 euró darabja és a mester nagyon hálás a vásárlásért.

Elindulunk Canakkale-ba, 270 km. Az út szélén még ilyen mecset is van, használaton kívül, kissé elhanyagolt állapotban.

Canakkale tartományhoz érve a Márvány-tenger mellet vezet az út, majd nemsokára a Dardanellák partszakaszhoz érünk. 

Lapsekinél már messziről látszik a Dardanellákon átívelő Canakkale 1915 híd. ( Abban az évben a védekező török hadsereg sikerrel védte meg a Dardanellák tengerszorost a támadó brit, francia és ANZAC erőkkel szemben.)

 

A híd a világ leghosszabb, 2034 méter fesztávú függőhídja. Két tartóoszlopa magasabb, mint az Eiffel torony. A teljes hossza 4608 méter. Egészen bámulatos látvány a hatalmas építmény. Sajnos a fotók nem igazán érzékeltetik a valós méreteket.

Késő délután érkezünk Canakkale-ba. A város központjában veszünk ki szobát, aztán lesétálunk a partra, megvacsorázunk, nézelődünk az utcák között. 

A trójai faló egy másolata, ami a Troy c. film elkészülése után Canakkale városnak lett adományozva.

Október 11. 

Canakkale-Pirot

Hajnali fél öt, Laci úgy érzi rosszabbodik a légzése, most rögtön akar haza indulni. Félálomban összepakolok és indulunk. 

 

A sötétben jól látszik a kivilágított Canakkale híd. Forgalom nincs, egyedül vagyunk a hídon, sajnos  semmit nem látunk a sötétben. Pedig, biztos nagy élmény lenne látni a hatalmas tartóoszlopokat alulról ahogy elhaladunk alattuk és a Dardanellákat. 

Lacinak már kutyabaja. Én végigalszom a közel három órás utat a határállomásig. A határnál kilépéskor büntetést kell fizetnünk, azt mondják, valami forgalmi szabály áthágásért. Én láttam hajnalban, még a híd előtt villant a traffipax. 

Bulgárián csak átrobogunk, sehol meg se állunk. Délután Kalotina határátkelőnél megyünk át Szerbiába, aztán alkonyatkor Pirotban megállunk enni, aludni. Mára elég volt, ledaráltunk 630 km-t.

Október 12.

Pirot-Budapest

Budapest 680 km. Csak ebédelni állunk meg Szabadkán. Horgosnál most sem úszunk meg egy 2 órás várakozást, de estére itthon vagyunk. 

 

 

                                                                     ------------------

 

Aztán, másnap a pesti török étteremben, ahol mindennapos vendégek vagyunk, azt mondta a főnök, hogy Törökország egy városa gazdagabb, mint Magyarország. Nem tudjuk mit ért "gazdag" alatt, nem mondta el. Azt viszont tudjuk, hogy ez egy nagyon tanulságos út volt, sok újat tanultunk és most meggazdagodva érezzük magunkat.

Szóval, ez alkalommal kimaradt a kirándulásból Trója, Gallipoli, Ephesus és más Nyugat-Anatólia-i helyek. Ebben egyetértünk, és megígérjük magunknak, hogy az első adódó alkalommal, de legkésőbb tavasszal vissza fogunk menni Törökországba.

2022. 12. 04.