A Lícia Út  

(Törökország 3)

A Lícia Út egy hosszú távú, kijelölt túraútvonal Törökországban az ókori Lícia partjánál. 520 km hosszú, Fethiye-nél kezdődik és majdnem Antalya-ig elmegy. Ezen akarunk végigmenni - na, nem gyalog az erdei úton, hanem kocsival a tengerparton, a D400-ason.

 

Október 07.

Budapest - Nis

Megint robogunk az unalmas szerbiai E75 úton. Estére Nis-ig szeretnénk eljutni. Tavasszal, mikor legutóbb erre jártunk egy nagyon jó, csendes hotelben szálltunk meg a város felett a hegyoldalban. Most ugyanoda megyünk. Délután megérkezünk a szálláshelyre, és bejelentkezés után elsétálunk a Nisava folyó partján lévő erődhöz. 

Október 08.

Nis - Isztambul, Kadiköy

A terv, hogy gyorsan áthaladunk Bulgárián nem sikerül egy útlezárás miatt. Le van zárva az autópálya egy szakasza, leterelik a forgalmat egy nagyon rossz állapotú mellékútra. Tájékoztató tábla nincs, útjelző táblák nincsenek, nehéz tudni merre menjünk. Ráadásul olyan rossz az út, majd szétesik a kocsi, lehetetlenség a kátyúkat kikerülni, lassú a haladás. Két órás késéssel, 80 km-es kerülővel érkezünk a török határhoz. Szerencsére nincs várakozás, útlevélellenőrzés után mehetünk is. 

Mindjárt itt a határnál van egy étterem ahol lehet vásárolni útdíj matricát és pénzt is lehet váltani. Laci már alig várja, hogy egyen egy csorbát. Miközben várjuk a megrendelt csorbát, beszélgetünk és a szomszéd asztaltól magyarul megszólít egy férfi, hogy magyarok vagyunk-e. Elmondja, hogy dolgozott Budapesten, nagyon szép város. Beszélgetünk még pár szót, kicsit tud magyarul, majd azt mondja, hogy a vendégei voltunk, és már fizeti is az ebédünket. Így kezdődik a törökországi utazásunk. 

Kadiköybe megyünk, de előbb a már ismert isztambuli forgalmi dugóban találjuk magunkat. Most az Eurázsiai-alagútban (Avrasaya Tüneli) megyünk át az ázsiai oldalra, erre még nem jártunk.      

Az 5,4 km-es alagút a Boszporusz-szoros alatt halad. Nagyon látványos a világítás, kék a plafon, olyan hatást kelt mintha tengervíz lenne felettünk. 

Október 09.

Kadiköy

Kadyköy Isztambul egyik kerülete a város ázsiai oldalán, a Márvány-tenger partján. 

Szeretjük Kadiköyt, már harmadszor vagyunk itt, mintha hazajönnénk. Laci a borbélynál kezdi a napot, aki nagyon megörül, hogy félév után újra lát minket.

Átmegyünk komppal Kabatasba, onnan funicularral a Taksim térre. Kicsit csalódás a sikló, mert azt hittem a föld felett megy és majd lesz szép kilátás, de a föld alatt közlekedik mint egy metró. 

A tér közepén a Köztársasági Emlékmű áll, oldalt a Taxim Mecset. A térbe futó Istiklal sugárúton  számos üzlet, étterem, szórakozóhely található. Nagyon hideg, kellemetlen szél fúj, nincs kedvünk sétálgatni, benézünk a mecsetbe és visszabuszozunk a kikötőbe.

    

Eminönübe hajózunk, a bazárban nagyon szeretek nézelődni. Most is, mint mindig, nagy a forgatag. A rengeteg árusnál sok finomságot lehet találni - mindjárt be is vásárolok lokumból. A lokumot török csemegének is hívják, vagy szultánkenyérnek. Keményítőből és cukorból készült könnyű, zselészerű kissé ragadós édesség. Sokféle ízben készítik. Imádom. 

 

Vacsorára hamsi-t kérek egy kis étkezdében. A hamsi grillezett szardella. Isteni finom. 

 

Október 10.

Kadiköy-Manisa

Fethiyebe megyünk ami közel 800 km, ott kezdődik a Lícia Út. Nem akarunk egész nap autózni, így délután Manisaban megállunk. Érdekes, a városok közti utakon alig van forgalom, de ahogy egy város közelébe érünk, autóval zsúfoltak az utak. Bent a városokban alig lehet mozdulni kocsival, szinte lehetetlen parkolóhelyet találni. Az Emekliler Park  (magyarul Nyugdíjas park) szomszédságában lévő hotelben veszünk ki egy szobát. Szép a kilátás az ablakból a kivilágított parkra. 

Október 11.

Manisa- Fethiye

A hotelben a recepciós hölgy ajánlott egy kis hotelt Fethiye-ben, oda megyünk. Közel van a parthoz, a szobából szép a kilátás a tengerre és a hegyekre. Két perc sétára van a parti sétány ahol egy kellemes étterem is van. Rengeteg hal van a tengerben, az étteremben lehet kenyeret vásárolni a halak etetésére. 

Október 12.

Fethiye

Fethiye a Földközi-tenger partján fekszik, egy Lícia-partvidéki város. Eredetileg halászfalu volt - a kikötőben most is sok halászhajó áll. A Marina kikötőben pedig több száz kisebb-nagyobb yacht  horgonyoz. Sokféle hajókirándulásokat kínálnak a környező szigetekre, az áruk elég borsos. 

Nagyon kellemes a tengerparti sétányon lévő étteremben reggelizni. Csodás a kilátás, jó a levegő, finom a reggeli. 

Elmegyünk az óvárosba, a Paspatur sétáló utcába. Tele van színes üzletekkel, kávézókkal, éttermekkel és egy török fürdő is található itt. Nagyon hangulatosak ezek a kis utcák a régi épületekkel, a sok kis üzlettel az árnyas lugasok alatt. 

Az édességboltban legszívesebben mindent megvennék. Nem csak guszták, nagyon finomak is. Kapunk pár kis kockát kóstolónak egy pohár narancslével. Nem lehet ellenállni, muszáj vásárolni egy kis finomságot. 

Október 13.

Fethiye-Gelemis

Mielőtt tovább indulunk még megnézzük a város jelképének számító Amyntas sziklasírokat. Fethiye ősi neve Telmessos, Lícia legnagyobb városa volt. A város feletti ősi sziklákba vájták a sírokat Kr.e. 350-ben, és a rajta lévő görög feliratról kapta a nevét. 

Gelemisbe megyünk, nincs messze, 70 km. Sok szállás lehetőség van a faluban, mi a falu felett a domboldalon lévő egyik hotelt választjuk, remélve, hogy az egy csendes hely. Szép kert veszi körül a hotelt, a teraszon az étterem mellett egy úszómedence van ahonnan kilátás nyílik a falura és a hegyekre. 

A teraszon üldögélve élvezzük a csendet és a friss levegőt mikor egyszer csak hangos dobszót hallunk. Esküvőre készülnek lent a faluban - vége a csendnek. Meg vagyunk ijedve, hogy fogunk így pihenni! De, a hotel tulajdonos állítja, hogy a szobában nem fog hallatszani. 

Gelemis egy kisváros 859 lakossal. Régen egyfajta hippi találkozó hely volt. Szép tiszta, rendben tartott kicsi falu, ajándékárusokkal az út mentén és sok étteremmel, lehet válogatni hol együnk. Egy kis étkezdét választunk ahol a hölgy mindent maga készít amit az étteremben kínál, ő is szolgál ki minket. Spenótos gözlemét kérek és gránátalma juicet. A gözleme vízből, lisztből és sóból gyúrt tészta amit kinyújtanak, majd különböző töltelékkel megtöltenek, összehajtogatnak és vaslapon kisütik. Van sajtos, spenótos, húsos, vegyes töltelékes. A spenótos a kedvencem. 

Nézem az utcán sétáló embereket - tényleg, olyan kiöregedett hippi fazonok. 

Elmegyünk megnézni az esküvőt, a parkban van a buli. Ez a mai este csak az úgynevezett henna éj, az esküvő holnap lesz. Zeng az egész falu a zenétől.

Igaza volt a hotelosnak, tényleg nem hallatszik a zene a szobában, tudunk aludni. 

Október 14.

Gelemis

A mai programunk a Saklikent Nemzeti Park felkeresése. Saklikent rejtett várost jelent. Gelemistől 30 km-re található ez a csodás park, növényzete feketefenyőkből és cédrusokból áll. A világ egyik  legmélyebb kanyonja, a Saklikent kanyon. 18 km hosszú és 300 méter mély. A kanyon évezredek alatt alakult ki a sziklákat erodáló víz hatására. A folyó mellett hangulatos párnázott teaházak vannak. Most alig van vendég, már vége a szezonnak. 

A kanyon szikláihoz rögzített hídon lehet besétálni a sziklafalak közé. Elég lélegzetelállító a látvány. A híd végénél alattunk zúdul a vízesés. Tovább haladva a vízben elhelyezett padokon pihenhetünk. Ma nagyon meleg van, közel 30 fok, de itt a kanyonban nem érezni, nagyon kellemes hűs a levegő. Laci fázik. 

A folyóban haladva fel lehet menni a kanyon egyre szűkülő hasadékába. Erős a sodrás, egy kötél van kifeszítve segítségnek. Jéghideg a víz, de elszánt vagyok, elindulok. 

A folyó túloldalán is van egy vízesés. Megpróbálok itt is átkelni, de túl erős a sodrás, nem tudok elmenni a vízesésig, csak a folyó közepéig jutok. 

Igazán különleges élmény ez a kanyon-túra. 

Innen pár perces útra van a Gizlikent vízesés, azt is megnézzük. A bejáratnál egy jópofa lombkorona étterem található.

 

Úgy érhetünk el a vízeséshez, hogy innen vagy kétszáz lépcsőn kell lemenni egy völgybe, majd 300 métert a folyóban kell gázolni tovább a vízesésig. A lépcsősor aljánál, a folyó kezdeténél egy teázó, és vízicipő kölcsönző van. 

 

Nagyon vadregényes a táj a sűrű növényzettel. Csupa moha minden, a növényekről csöpög a víz mintha egy trópusi erdőben lennénk. Ez a folyó nem olyan hideg mint a kanyonnál, egész kellemes, viszont a kövek miatt nehézkes a haladás. 

Hosszúnak tűnik a kanyargó folyóban való haladás. A vízesés hangját messziről hallani, de csak az utolsó kanyar után tárul szemünk elé. Lenyűgöző látvány ahogy hatalmas robajjal zúdul le a magasból. Kár, hogy nem hoztam fürdőruhát, lezuhanyoznék alatta. 

Kezd beborulni, néha az ég is megdörren, elindulunk vissza a faluba. Mire a hotelhez érünk már esik az eső. Este vacsora után elnézünk a parkba, de semmi látnivaló. Úgy néz ki szerencsénk van - elmosta az eső az esküvőt - megúsztuk a decibeleket.

Október 15.

Gelemis-Keleücagiz

Napos időre ébredünk, nyoma sincs a tegnapi esőnek. Kekova felé indulunk tovább. Nagyon látványos útban van részünk. A kanyargós, tükörsima tengerparti szerpentineken élvezet a haladás.

    

Kalkan partjai csodaszépek. 

Minden öbölben homokos beach van, egyik szebb mint a másik. 

Kora délután érkezünk Kaleücagizba, itt maradunk egy tengerparti kis panzióban. 

Ücagiz egykor halászfalu volt, most Kiemelt Környezetvédelmi Körzet minősítést kapott. Ennek következtében nagyon korlátozottak az építési és bővítési munkák, így megőrizte eredeti természetét. A délutánt a falu felfedezésével töltjük, megérdeklődjük a hajókirándulási lehetőségeket. 

A régi falusi házak között több mint 2000 éves líciai kősírokat találhatunk. 

Az utcákban nagyon szép természetes anyagokból készült ruhákat árulnak, de van szőnyegárus és mindenféle ajándéktárgy is. 

    

És sok finom lekvár amiből be is vásárolok egy pár üveggel. Van különlegesség is, dinnye lekvár és chilipaprikás is. 

A parton több kellemes hangulatú étterem közül lehet választani. Már elmúlt a turista szezon, alig van vendég. Isteni finom grillezett halat vacsorázok. 

Nagyon csendes kis faluban vagyunk, este hat után teljesen megáll az élet, az éttermeken kívül minden bezár, és az éttermek is csendesek, sehol nincs zene. Furcsállva nézem, hogy az utcai árusok portékáikat nem zárják el éjszakára, minden kint van őrizetlenül. 

Októbet 16.

Ücagiz

Finom és bőséges reggelit kapunk, a tojásrántotta mellé sajtokat, házi készítésű lekvárokat és frissen sült sajtos sigara böreket. Cigaretta börek,  nagyon vékony ropogós tésztából készül, kis rudakba csavarják a különféle töltelékeket és kisütik. Nagyon szeretem. 

Ma egy egész napos hajókirándulásra megyünk, ahogy azt még tegnap megbeszéltük az egyik hajóssal. A Kekova-szigetet és a környező kis szigeteket fogjuk behajózni. 10:30-kor indul a hajó és 17 órakor fogunk visszaérkezni, ebédet kapunk a hajón. 

A kikötőben nagyon sok kisebb, nagyobb hajó van, rengetegen szerveznek hajókirándulásokat.  Szezonban biztos hatalmas a forgalom, de most nincsenek sokan. A hajón elférne 50 utas is, most csak tíz-tizenketten vagyunk. 

 

A felső fedélzeten szivacságyak vannak leterítve, kényelmesen lehet napozni is. 

Elindulunk és elkezdődik a csodálkozás. Gyönyörű tiszta a víz, lenyűgöző látvány ahogy haladunk a kis szigetek mellett. 

Első megállónk ahol lehorgonyoz a hajó az Akvárium-öböl. Kekova-szigettől nyugatra fekvő két sziget között található ez a lagúnaszerű öböl. A régió egyik legszebb öblének számít a kristálytiszta türkizkék vizével. Én még ilyen kristálytiszta vizet nem is láttam. Tényleg gyönyörű. Kb. fél órát állunk, le lehet menni a hajóról úszni. Sajnálom nagyon, hogy nem tudok úszni. 

Kekova az egykori líciai városállamok közé tartozó település volt. A város a második században egy földrengés következtében a tengerbe süllyedt. Elhajózunk a sziget mellett ahol a város maradványai láthatóak, kőlépcsők, házromok. Az áttetsző kristálytiszta tengerben a víz alatt lévő egykori házak romjait fedezhetjük fel. 

Következő állomásunk a Kekova-szigettel szemben egy félszigetre épült Kaleköy (Simena) falu. Simena a régió legjobban megőrzött ősi települése. A falura egy bizánci erőd néz amit azért építettek, hogy megvédjék a lakosokat a Kekova-szigeten élő kalózoktól. 

Kikötünk egy óra hosszára, ennyi idő alatt fel lehet menni a várba. Nagyon jól néz ki ez a kis falu innen a tengerről nézve. A kikötőből egy meredek ösvényen az ősi lépcsőkön érhetünk fel a kastélyhoz. Az ösvényen végig ajándékárusok kínálják portékáikat. Nagyon tetszik - olyan kis hangulatos. 

A várba felérve csodás látvány tárul elénk a tengerre és a környező szigetekre. 

A vár északkeleti részén ősi sírokból és szarkofágokból álló temető látható. 

Mire visszamegyünk a hajóra, már be van izzítva a grill, kezdik sütni az ebédhez a húst. Közben elindulunk, útközben fogyasztjuk el az ebédet. Grillezett csirkehús, joghurtos tészta, bulgur, borsós-zöldséges saláta és vegyes zöldsaláta. Isteni finom minden. 

Mire elfogy az ebéd megérkezünk egy öbölbe, kikötünk és megint úszhat aki szeretne. 

Mindenki leúszta az ebédet, kivétel én. Következő úti cél az Asirli szigeten lévő Kalóz-barlang. A barlang egy természetes nyílás amely a sziklában alakult ki. Állítólag az ókorban kalózok használták búvóhelyként. 

Innen már visszafelé vesszük az irányt. Nemsokára utunk végére érünk amit sajnálok, elhajózgatnék még egy ideig a gyönyörű szigetek között. 

Kellemes és látványos kirándulás volt, minden percét élveztem. 

Este a parton lévő étteremben az asztal mellett a tengerben egy hatalmas teknőst pillantottunk meg. Azt mondta a pincér, negyven éves a teknős. Szeret ott úszkálni, ők dobálnak neki ennivalót. 

Október 17.

Kaleücagiz - Cirali

Reggel tovább indulunk, Ciraliba megyünk, 130 km. A tengerpartot követve halad az út a hegyek között. Alattunk a tenger, felettünk a hegyek. Imádom az ilyen utakat, nagyon látványos. 

Kora délután érkezünk Ciraliba. Sok szálláslehetőség van, az egész falu panziókból és kempingekből áll. Egy kempinget választunk, kis faházat bérelünk ki. A faházak egy nagy gyümölcsöskertben vannak, mindegyik előtt egy függőágy is lóg. A kertben narancs, banán, füge és citromfák vannak, minden fa tele van terméssel. Tyúkok és kiscsibék kapirgálnak és persze macskák is vannak. Törökországban mindenhol nagyon sok macska van. Utcákon, éttermekben, üzletben, mindenhol. Szelídek, szép tiszták, jól ápoltak, etetik őket, vigyáznak rájuk. 

   

A tengerpart a kempinghez tartozó napozóágyakkal ötven méterre van a háztól. Én már alig várom, hogy fürödjek a tengerben - fürdőruhát veszek és megyek is. Nagyon meleg van, a víz is meleg, 26 fokos. Apró halak jönnek csipkedni, kicsit irtózom tőlük.

    

Cirali egy tengerparti kis falu közel 4 km-es homokos stranddal. A falunak egyetlen utcája van, itt találhatóak a szálláslehetőségek. Itt nincs tömegközlekedés, nagy hotelek, luxuséttermek. Csendes, barátságos hely az itteniek vendégszeretetével - pihenésre kiválóan alkalmas. Látnivalókban is bővelkedik. Túrázási lehetőségek: Olympos, az ókori líciai város romjai és Yanartas lángjai. 

Yanartas ősi neve Chimaera volt. A görög mitológia szerint Chimaera Líciából származó tűzokádó szörnyalak ami különböző állati részekből állt. Általában oroszlánként ábrázolják, a hátából kecskefej áll ki, a farka kígyófejjel végződik és lángokat okád. 

A ősi Chimaera-hegyen lévő örökkön égő tüzek az ókorban nagy rejtélyt jelentettek. A mai tudomány már tudja, hogy a sziklák alól folyamatosan feltörő metángáz eredményezi, legalább 2500 éve ég a tűz és sosem alszik ki.

Azt mondják naplemente után kell megnézni a "lángoló köveket", akkor látványos. A falutól három kilométerre, a hegytetőn lévő lángokhoz gyalog vagy kocsival lehet eljutni. Mi kocsival megyünk. A park bejáratánál van egy parkoló, jegyvásárlás után egy kilométert kell felfelé gyalogolni az emelkedő ösvényen. 

Nincs kiépített út, a régi ősi úton haladunk felfelé, nagy köveken. Nem könnyű a terep. 

Mire felérek besötétedik, szinte semmit nem látni, csak a kisebb-nagyobb lobogó lángokat a sziklák hasadékaiból. Nagyon sokan vannak itt fent, többen nádcukrot sütögetnek a lángoknál, nádcukor illat terjeng a levegőben.

Még itt is van macska. 

Olyan sötét van, hogy az orromig se látok. Nem csak kiépített út nincs, világítás sincs. Még a hold se világít be a fák közé. Szerencse, hogy van nálam lámpa, a sötétben nem tudnék lemenni a hegyről. 

Visszamegyünk a faluba, egy partmenti étteremben vacsorázunk. Gyönyörű csillagos az ég. 

Október 18. 

Cirali 

Kakaskukorékolásra ébredünk. Nagyon jól aludtam, teljes csend volt éjszaka. A kertben van a svédasztalos reggeli, van frissen sült fánk is, még meleg, gyümölcslekvárokkal. 

Szépek ezek a festett kövek a kertben. 

Én lemegyek a beach-re fürdeni, Laci a kertben marad, összebarátkozott a hotelossal és más vendégekkel. Miután kifürödtem magam, elsétálok a part mentén Olympos ősi városához. Ez egy védett terület, mert itt van az álcserepesteknősök tojáslerakó helye. Sajnos most nem lehet őket látni, a tojásrakás áprilistól júniusig tart. 

Olympos egyike volt a Líciai Liga hat vezető városának. A folyó két partjára épült város ősi romjai  között láthatjuk az egykori fürdő, templom, színház, híd és még sok más épület maradványait. Láthatunk szarkofágokat is. Nagyon sok rom rejtőzik a sűrűn benőtt növényzet között. 

Jó kis kirándulás volt. Visszasétálok a kempingbe átöltözni aztán megint fürdök egyek. Nagyon élvezem, hogy nincs közvetlen körülöttem senki, egyedül vagyok a vízben. A parton összefutok Lacival, épp az étterembe igyekszik a kedvenc csorbájára. Megyek vele, nagyon finom sajttal töltött sült gombát lehet ott kapni. Abban az agyagedényben tálalják amiben megsütik, forró folyós a sajt. Isteni finom. 

 

Az étterem macskája. Keleti kényelem. 

Strandolás közben kitaláltam, hogy sokkal jobb lenne világosban megnézni a "lángoló köveket". Akkor látszana a táj is, onnan fentről biztos nagyszerű a kilátás. Gyorsan vissza is megyek a kempingbe megkeresni Lacit. Nem kell sokáig keresni, ott ül a kertben, a hotelossal beszélget. 

El is indulunk, hogy még világosban felérjek. Nagyszerű látvány ahogy a nap megvilágítja a hegyeket, és most látom a növényeket is, kis bokrokban szép virágok nőnek a fű között. Kirajzolódnak a szakadékok, a víz mosta ösvények. 

Felérek, lihegek - így világosban is nagyon jól látszanak a lángok. Most nincsenek sokan, ennek még jobban örülök. 

Innen fentről még a távolban lévő tenger is látszik. És itt van Héphaisztosz görög isten templomának romjai. Ebből tegnap semmi nem látszott a sötétben, észre sem vettem. 

Jó ötlet volt világosban is eljönni, nekem sokkal jobban tetszett mint sötétben a környező táj látványa miatt. 

A vacsoránál elég pofátlan macskák uralják a terepet, még az asztalra is felmennek. Aztán összefutunk egy sünivel is. 

Október 19.

Cirali-Antalya

Szívesen maradnék még itt pár napig, nagyon tetszik ez a csendes, barátságos hely, de indulunk tovább Antalya-ba. Nem lesz hosszú út, 80 km. 

Meleg, napos idő van, csodás látványt nyújtanak a gyönyörű felhők a hegyek felett. Mintha az Alpokban lennék olyan érzésem van. 

Antalyahoz érve fejünk felett halad a felvonó kötélpályája. Szívesen felmennék vele a hegyre. 

A Lonely Planet az óvárosrészben ajánl egy kis hotelt, amit most valami forgalmi akadály miatt nem lehet kocsival megközelíteni. Másik helyet kell keresnünk, ami nem egyszerű a forgalom miatt, szinte itt is lehetetlenség parkolóhelyet találni. Végül az óvároshoz közel egy kis utcában találtunk hotelt ahol parkolni is lehet. 

Antalya-t a török riviéra fővárosaként is emlegetik. Nagyon forgalmas város, zsúfolt közlekedéssel, tömeggel. A város történelmi központja Kaleici az óváros. Oda igyekszünk. 

Az óváros tele van régi bizánci, római, szelcsuk korban épült házakkal. Sok épületben butikhotel, étterem és üzlet található. Itt nincs akkora tömeg mint a modern városrészben. Viszont minden nagyon drága. Lehet azért nincsenek sokan? 

Gyönyörű kézműves dolgokat is árulnak: kézzel szőtt selyem szőnyegek, bőráruk, kerámiák.  

                             

Van itt egy üzlet, itt aztán minden megtalálható. A bóvlitól a régiségig, faragott fa szobrok, réz szobrok, kagylók, millióféle kerámia, lámpák, édességek meg még ezerféle dolog. Csak ámulok és bámulok a zsúfolt üzletben. 

 

A régi időkben az egész várost fallal vették körbe, a három bejárati kapu közül az egyetlen ami megmaradt, a Hadrianus-kapu. Pamphylia legszebb kapujának tartják. Pamphylia régió volt Lícia és Kilikia között. Valóban impozáns építmény. 

A kapun keresztül kilépünk az óváros nyugalmából a forgalmas főútra. 

Vacsora után még sétálgatunk az esti fénybe öltözött utcákon. 

A cukrászdákban nagyon guszta sütiket látunk, mit is együnk? Én az egyik  kedvencemet választom, trilece-t. 

De, minden más nem tetszik Lacinak. Igaz, ebben az utcában minden csupa KFC, Burger King, Armani, Hilfiger meg a többi plasztik szemét, amitől ő undorodik. Műköröm, botox - látni sem bírja. Inkább visszamegyünk a szobába, készülünk holnapra.

Október 20.

Antalya-Burdur

Van a városban egy Akvárium ami állítólag a világ egyik legnagyobb akváriumkomplexuma. 130 méter hosszú vízi alagút amiben cápák úsznak a fejünk felett. Szeretném megnézni, de az 50 Eurós fejenkénti jegyárat soknak találom, lemondok róla. Laci nem akar ebben a városban maradni, szeretne egy csendesebb, nyugodtabb helyre menni. Kicsekkolunk a hotelből és elmegyünk a 20 km-re lévő Güzeloba-ba megnézni egy lovardát. Szeretnék lovagolni egy beach-en, meg a tengerben is.

Szép környezetben található a lovarda. Nagy kert, kis kávézóval, szépek a lovak, rend, tisztaság van. Van lehetőség tengerparti lovaglásra, de egy órát kell várnunk mert pont egy ovis csoportot lovagoltatnak. Miután ezzel végeznek akkor tudunk indulni. Helyesek a kicsik ahogy élvezik a lovaglást. 

Nem csoporttal megyünk, csak a kísérőm meg én. Laci addig marad a kávézóban. Kb. három kilométer a lovardától a tengerpart, el kell odáig lovagolni. Nem is kell egy órát várni, hamarosan hozzák a lovakat és indulunk. Törökül a ló: At. Az én lovam neve Vigor. 

Át kell kelnünk a főúton a körforgalomban, aztán az úttest szélén sétálunk végig a tengerpartig. 

Így lóhátról még csodásabb érzés látni a tengert. Lemegyünk egészen a vízig, bele is gázolunk kicsit. Aztán végigvágtázunk a vízben a partmentén. Nagyon élvezem. 

El tudnék itt lovagolgatni egész nap, de sajnos letelik az idő, vissza kell indulni. Az út mentén van egy erdős terület, oda még bemegyünk egyet vágtázni a fák között. 

Egy régi kívánság a bakancslistáról kipipálva. Minden percét élveztem. Laci meg már elunta magát a kávézóban. Közben olvasgatta a Lonely Planet-et és azt találta ki, hogy Burdur-on át menjünk vissza Isztambulba. Menjünk! 143 km. Sajnos, távolodunk a tengertől és ezzel megkezdtük a hazamenést.

Ez is egy látványos út a hegyek között. Ugurlunál meglátunk egy szimpatikus éttermet az út mellett, bemegyünk egy csorbára. Itt is van egy macskacsalád. Elég pofátlanok, az egyik felugrik Laci hátára, a másik meg belenéz a tányérjába, majd nyalogatja az ayranos üveget. Ízlik neki. 

Kora délután érkezünk Burdurba, de tovább megyünk öt kilométert a tóparti Atatürkbe és ott veszünk ki szobát. Csodálkozunk milyen olcsó a szoba. Gyönyörű látvány ahogy a Burdur tó vizén tükröződnek a szemközti hegyek. 

Kicsit pihenünk aztán visszamegyünk Burdurba körülnézni. 

Burdur a világ egyik legrégebbi települése. Csendes, nyugodt kis város, tele történelmi értékekkel. Nem tudjuk merre menjünk, csak elindulunk és egy zöldségpiacra csöppenünk. Nekem nagyon tetszik ez a hely, különös hangulata van, olyan igazi réginek néz ki. Az árusok nagyon kedvesek, kínálnak kóstoljuk meg a gyümölcsöt, érdeklődnek honnan jöttünk, majd örülnek, hogy magyarok vagyunk - magyar-török barátok mondják. Nagyon olcsó az aszalt füge, veszek is belőle egy nagy csomagot. 

Egy magas dombon vagyunk a város központjában. a Pazar kerületben. Itt található az Ulu cami ( Nagy Mecset), mellette pedig a  város szimbolikus építménye, a harminc méter magas történelmi óratorony. 

Jó a kilátás a dombról a városra.

Közben vacsoraidő lett, megnézzük az éttermeket. Milyen olcsó itt minden! Sütiből is bevásárolunk, jó lesz holnap az útra. Tulumbát veszünk, nagyon szeretjük. A tulumba a török cukorszirupos fánk. Vajas masszából készül, forró olajban sütik majd cukros-citromos szirupba áztatják. Nagyon édes. 

Október 21.

Burdur - Sile

Laci még este kitalálta, hogy Isztambul előtt menjünk el Silebe, hogy egy kis Fekete-tengert is lássunk. Benne vagyok, jó ötlet. Korán kelünk, hogy minél előbb induljunk el, közel hatszáz kilométer Sile. 

A D605 útról Saniclárnál le kell térni, de Laci nem hisz a GPS-nek. A kereszteződésben rendőrök állnak, odamegy megkérdezi merre kell menni. Nagyon segítőkészek, még térképet is hoznak amit oda is adnak, elmagyarázzák merre menjünk. Kis településeken át vezet a kanyargós út.

Estére érkezünk Sile-be. Több hotelbe bemegyünk, mindenhol teltház van. Aztán végül a város szélén találunk egyet ahol van szabad szoba. Nem bánom, itt jó csend van és látjuk a tengert a szobából. Igaz most nem, mert már teljesen besötétedett, de majd holnap szép lesz a kilátás. Ma már nem is megyünk sehová, a hotelben vacsorázunk. 

Október 22.

Sile

Sile a Fekete-tenger partján fekszik, Isztambul tartomány legrégebbi települése, már i.e 12000-ben lakott terület volt. Sile majoránnát jelent amit a Miletus törzsből származó görögök adtak neki. Az ősi beszámolók szerint a környező dombok tele voltak az illatozó növényekkel. 

A reggelit az étterem teraszán szolgálják fel, közben gyönyörködhetünk a kilátásban.

Itt is van egy macska család. Mókásak ahogy játszanak a kicsik.

Első utunk Sile jelképéhez, a történelmi világítótoronyhoz vezet. Ez a világítótorony a legmagasabb Törökországban és a második legnagyobb a világon. A fekete fehér sávosra festett, 60 méter magas sziklára épült, 19 méter magas torony nagyon jól látható és azonosítható a tengerről. 

  

A világítótorony lábától lenyűgöző látvány tárul elénk. Csodaszép a sziklás partszakasz, a kék tenger. A sziklafalakban barlangokat látunk. Silében nagyon sok barlang található, köztük több tengeri. A barlangok egykor hol rejtekhelyként, hol börtönként szolgáltak. 

Innen látjuk a kis szigeten lévő Sile várat is. 

Elmegyünk a várat és környékét közelebbről is megnézni. A kikötő mellett számos étterem található ahol főként halételek között válogathatunk. A mólónál egy halpiac működik, sok fajta halat árulnak. 

Végigsétálok a hosszú mólón, a végében világítótorony áll. Nagyon tetszik a látvány.  A vízben lévő köveken sirályok, kárókatonák figyelik a vizet. 

Sokáig üldögélünk a parton, nagyon kellemes itt. És persze jön az elmaradhatatlan macska. Laci mögé fekszik az árnyékba, biztos melege van. 

A vár egy pici szigeten van, felvonóval lehetne felmenni, de már rég nem üzemel. A vár építési ideje nem tisztázott, egyes források szerint kétezer éves. Sile vára valódi neve Ocakli Ada Kalesi aminek jelentése Kemence Sziget Vára. A sziget közepén van egy hatalmas barlang amitől úgy néz ki mint egy kemence. A várat 2015-ben felújították ami után nagyon sok kritika érte és a SpongyaBob Kockanadrág nevet kapta a rajzfilmfigura hasonlósága miatt. 

Gyönyörű látvány a vár mellet lévő Aglayan Kaja, Síró Szikla, körülötte a homokos stranddal. Azért hívják így, mert a víz áramlását egy síró ember könnyeihez hasonlítják. 

Vacsorázni a dombon lévő étterembe megyünk ahonnan nagyszerű a kilátás az egész kikötőre, a várra és a körülötte lévő sziklákra. A hal is nagyon finom volt. 

Vacsora után visszamegyünk a hotelhez, még világosban szeretnék elmenni a hotellel szembe lévő félszigetre ahol a kis malom látható. Egy nagy szikla pont úgy néz ki, mintha egy óriási béka ülne a vízben. 

Le kell menni a homokos beachre és onnan fel a malomhoz. Már kezd sötétedni, sietnem kell. Gyönyörű a kilátás.

Aztán visszamegyünk a városközpontba, sétálunk, kirakatokat nézegetünk. "SpongyaBob" pirosra van kivilágítva.

Ilyen jópofa kis házak vannak az utcákon a macskáknak búvóhelyként. 

Október 23.

Sile-Isztambul Kadiköy

Közel van Isztambul, egy órás út. Ismét Kadiköybe megyünk, szerintünk az a legjobb. Kisebb a tumultus mint az európai oldalon, hajóval pedig gyorsan és kényelmesen el lehet jutni a város sok kikötőjébe, nem kell dugóban autózni. 

Délelőtt tizenegy órakor már meg is érkezünk. Most egy másik hotelbe szállunk meg, nem abba ahol három hete voltunk. Lepakolunk és indulunk a kikötőbe, áthajózunk Karaköybe. 

Karaköy Isztambul egy városrésze az Aranyszarv-öböl északi részén, a Boszporusz európai oldalán. 

A Taksim térre igyekszünk, de más útvonalon mint legutóbb. Kis kérdezősködés után megtaláljuk a  történelmi földalatti siklóvasutat amivel elmegyünk Beyogluba és ott átszállunk a nosztalgiavillamosra ami elvisz a Taksim térre.

A villamos 1875-ben kezdett közlekedni, ez a világ második legrégebbi villamosa. A Tünel tértől a Taksim térig közlekedik a másfél kilométer hosszú Istiklal sugárúton, ami állítólag Isztambul legforgalmasabb utcája. Az utcában 19. századi oszmán korszakból származó épületek sorakoznak, bennük modern üzletek, kávézók, bárok, éttermek. Becslések szerint naponta akár egymillió ember is sétál a sugárúton. 

Elképesztő tömeg hömpölyög az utcán. Lassan megy a villamos, lépésben, és folyamatosan csönget, mert a járókelők a sínen is sétálnak, járművek közlekednek a keresztutcákból. A villamos hátulján gyerekek lógnak. Csodálom a villamosvezető türelmét ilyen körülmények között vezetni. 

A téren üldögélve azon gondolkodunk, menjünk-e be a tömegbe megnézni az üzleteket, de Lacinak nem sok kedve van ehhez. Én annyira élveztem a nosztalgia villamosozást, hogy azzal megyünk vissza a Galata híd felé. 

 

A Galata hídról rengeteg pecás lógatja damilját a tengerbe, pontosabban az Aranyszarv-öbölbe. Vajon fognak valamit?

Visszahajózunk Kadiköybe. 

Kadyköyben a sétáló utcák a forgalomtól elzárt területek, csak gyalogosan lehet közlekedni. Egymást érik az éttermek, bárok, kávézók, cukrászdák, üzletek. Az önkiszolgáló éttermek olcsóak, nagy a választék és valóban nagyon ízletes ételeket lehet kapni. Nehéz választani mit egyek, minden jól néz ki és finom. Nagy forgalom van mindenhol. 

Október 24.

Isztambul, Kadiköy

Ismét a kikötőben kezdjük a napot, most Eminönübe hajózunk. Eminönü egy isztambuli városrész az európai oldalon. Itt ömlik a Boszporusz a Márvány-tengerbe. 

Eminönü kikötőnél villamosra szállunk, négy megállóra van Ahmed szultán mecsetje, ismertebb nevén Kék Mecset. A nevét a belső falait borító kék csempékről kapta. A hatalmas mecsetet I. Ahmed oszmán szultán építtette 1609 és 1616 között, nyolc kupolával és hat minarettel. Belsejét húszezer, kézzel készített izniki csempe borítja, ötven különböző motívummal. Több mint kétszáz ablakát színes ólomüveg díszíti. A falakon hatalmas táblákon díszes írással kalifák nevei és Korán idézetek láthatóak. 

Egy évvel ezelőtt mikor itt voltunk tatarozták az épületet, kívül, belül be volt takarva, nem sok látszott belőle. Még mindig folyik a tatarozás, de már nagy része készen van, le vannak szedve az állványok. Érkezésünkkor épp imaidő van, így  várnunk kell míg be lehet menni. Addig körbejárjuk kívülről, aztán Laci elheveredik a fűben, én meg elmegyek a mecset mellett található bazárba. 

Az Arasta bazár egy kis bazár, itt nem lehet eltévedni. Nagyon hangulatos hely a színes üzletekkel. Az egyikben kapok kóstolónak lokumot és egy pohár nagyon finom almateát, aszalt almadarabokkal.

Mire visszamegyek a bazárból már be lehet menni a mecsetbe. Nagyon szép, csak túl sokan vagyunk, nagy a tömeg. 

A Sultan Ahmed téren átsétálva a Kék mecsettel szemben található a rózsaszínűre festett Hagia Sophia, törökül Ayasofiya. 

A tér közepéről elég impozáns látvány a Kék mecset. 

A dondurma áruson jól mulatunk:

Hosszú sor áll a Hagia Szophia előtt a bejutáshoz, de gyorsan halad. Egy biztonsági kapun keresztül lehet bemenni, ellenőrzik a táskákat. 

A Hagia Szophia a történelem során többszöri átalakuláson ment keresztül. A bizánci építésű épület  eredetileg keresztény bazilikának épült i.sz 537-ben. 1453-ban az oszmán hódításkor mecsetté alakították át, majd 1934-től múzeumként volt látogatható. 2020-tól újra mecsetként funkcionál. 

A kertben az első templom romjai láthatóak II. Theosodius korából. 

A mecsetbe csak mezítláb lehet belépni. A nőknek kötelező a vállakat eltakaró viselet és kendővel fedni a hajukat, férfiaknak a hosszú nadrág. A bejáratnál a sorba elhelyezett kis fakkokba lehet berakni a cipőket. 

Lélegzetelállító a látvány ami szemünk elé tárul mikor belépünk. Ez egy nagyon öreg épület! Hogyan voltak képesek az akkori kőművesek másfélezer évvel ezelőtt ilyet alkotni!?

A hatalmas központi tér felett óriási kupola magasodik melynek támasztékát félkupolák adják. A középhajó oszlopsorai és a falburkolatok márványból készültek. Az oszlopfők gazdagon díszítettek, a falakat bonyolult mozaikminták borítják, vallási alakokat és bibliai jeleneteket ábrázolnak. Az oszlopokra függesztett táblákon kalligrafikus írással Allah, Mohamed próféta és az első négy kalifa neve szerepel. Negyven félköríves ablakon árad be a fény. 

A külső homlokzat egyszerűsége mellet a belső tér gazdagon díszített. 

A templom padozatán látható a különleges kövekből kirakott padlódarab, az omphalos a "világ köldöke". 

A főbejáratnál áll a rituális mosakodás kellékeként használt alabástrom víztározó kanna ami egyetlen márványtömbből lett kifaragva. 

A mihráb (imafülke) két oldalán hatalmas bronz gyertyatartó áll. 

A nyugati bejáratnál az ajtó felett a teljesen épen maradt mozaik látható amely Szűz Máriát ábrázolja karjában kis Jézussal, oldalán Konstantin és I. Justinianus császár. 

Le vagyok nyűgözve a látványtól, sokáig a hatása alatt állok. 

Elmegyünk sütizni, egyfolytában a látványról beszélünk. Közben meg itt egy szép faház. 

Aztán visszahajózunk Kadiköybe. Mennyi sirály! 

Nem félős a madár, az üzletbe is besétál. 

Egy másik üzlet előtt pedig úgy pöffeszkedik a macska mint egy király. 

Este meccs van, Galatasaray - FC Bayern Munich. Tele van a város német drukkerekkel, a mi hotelunk is. Minden vendéglátó helyiségben meccset néz mindenki. Mi is beülünk egyikbe. Csak férfiak vannak bent, teát szürcsölnek és nagyokat kurjongatnak ahogy drukkolnak. Laci is átveszi az érzést, át is hívják magukhoz az egyik asztalhoz. Én addig csendben megvacsorázok. Van hamsi. Vicces, az egyik tévén a foci megy, a másikon pedig a lóverseny. De csak a focin van hangerő. 

Október 25.

Kadiköy-Gyurgyevó

Azt gondoltuk, hogy most Románia felé menjünk haza, legyen változatosabb az út, ne mindig az unalmas szerb autópályát lássuk. Bulgárián megint csak átrobogunk, nem állunk meg sehol. A bolgár és román határt a Duna híd, korábbi nevén Barátság híd köti össze. Átmegyünk a hídon aztán Gyurgyevóban megszállunk éjszakára. 

Itt sok csinálni való nincs, elmegyünk vacsorázni aztán lefekszünk aludni. 

Október 26.

Gyurgyevó-Nagyszeben

Érdemes volt erre jönni, csodaszép az őszi táj. Mennyi színárnyalatot képes létrehozni a természet! Gyönyörűen pompáznak a hegyek az őszi színekben.

Az Olt folyóra épített Barajul Turnu (Torony Gát) és az utána következő szerpentines út a folyó mellett csodaszép látvány. Az ilyen utak a kedvenceim. Hegy és víz. Mintha moziban ülnék, örülök, hogy erre jöttünk. 

Elő kell venni a melegebb holmit, errefelé már hűvös van. Nagyszebenben az esti városi sétánknak az eső vet véget. Sajnálom, mert nagyon szép város. 

Október 27.

Nagyszeben - Déva - Budapest

Vészesen közeledik a hazaérkezés. Már csak egy állomásunk van útközben, Déva. Laci szeretné meglátogatni Böjte Csaba szerzetes árvaházát és egy kis adományt ajándékozni nekik.

 

A templomban nem találunk senkit, de az utca túloldalán az ebédlőben egy nagyon kedves hölgy kerül elő a konyhából ahol az ebédet készítik a gyerekeknek akik most iskolában vannak. Mondja, hogy a szerzetes nincs a városban. Kár, jó lett volna találkozni vele, megismerni. Odaadunk a hölgynek egy  bankjegyet, begyűri köténye zsebébe. Igazán örül neki, tisztán látszik, hogy nagy szükségük van rá. Mi meg biztosak vagyunk abban, hogy bármire is költi, jó helyre fog menni az a néhány euro.

Folytatjuk tovább utunkat, pedig külünleges élmény lett volna megvárni a gyerekeket és velük ebédelni.

Még megpróbálunk közelebb jutni a várhoz. Kocsival nem lehet végig felmenni, a felvonó ami felvinne már évek óta nem működik. Gyalog több mint félórás út lenne egy nagyon meredek emelkedőn. Közben elered az eső és kellemetlen hideg szél is fúj, nem indulunk neki. Elindulunk haza. 

Szép épület a Vármegyeháza. 

Egyre kellemetlenebb az időjárás, időnként hatalmas esőben haladunk, aztán csodaszép felhők formálódnak. 

Örültem, hogy nem Röszke felé megyünk haza, mert ott mindig nagyon sokat kell várakozni. Sajnos Nagylaknál se jobb a helyzet, hosszú a sor, lassú a haladás. 

 

Aztán Szeged után jön megint az unalmas autópálya, csak a felhők látványosak a naplementében. Estére haza érkezünk. 

2023. 12. 25.