Forgó Dervisek
(Törökország 2)
Április 07.
Budapest - Dimitrovgrád, Szerbia
Reggel indulunk, aztán a szokásos háromórás röszkei várakozás után átrobogunk Szerbián a már unalomig ismert E75-ön. Estére a bolgár határhoz közeli Dimitrovgradba érünk. Nehezen találunk egy csendes szobát, minden hotel éttermében buli van, hangos zene szól, behallatszik a szobákba. A vacsora viszont egy finom csevapcsicsa volt.
Április 08.
Dimitrovgrad - Isztambul, Kadiköy
A szállodától Kalotina határátkelő csak 6 km-re van. Nincs semmi várakozás, gyorsan átérünk Bulgáriába. Meg sem állunk sehol - minél kevesebb időt töltünk itt, annál több időnk marad Törökországra, és csak két hetünk van összesen.
Kora délután lépjük át a török határt. Isztambulhoz közeledve, holnapi úti célunk, az Isztambul Tulip Festival 2023, az Emirgan Park közelében kezdünk hotelt keresni. Ezért, még az európai oldalon, a Sultan Mehmet híd előtt letérünk az E80-ról, de csak sok emeletes, beton monstrum hotelokat látunk. Úgy döntünk, inkább tovább megyünk át Ázsiába, a már ismert Kadiköybe, majd holnap visszajövünk ide vízen, komppal. A Boszporusz partján vezető úton autózunk tovább a másik, a 15 Temmuz Sehitler hídhoz. Errefelé egymást érik a luxusautók, a kikötőkben a luxus yacht-ok. Besötétedik mire a hídhoz érünk. A túloldal Kadiköy, ott már könnyen találunk egy megfelelő szobát az ismerős utcák egyikében.
Nagyon szép a város az esti fényekben.
Április 09.
Isztambul
Laci csorbát akar reggelire, persze, a sarki étteremben kezdjük a napot. Egy trilece pedig mindig belém fér. Még egy gombóc dondurmát is kapok mellé pisztáciával megszórva. Isteni finom.
A leves törökül çorba. Lencse vagy sárgaborsó és van pacalos is. Laci a lencsét eszi. A trilece "háromtejes" sütemény. Egy könnyű piskótát tej, tejszín és sűrített tej keverékével öntenek le amit a tészta felszív és így krémes állagúvá válik. A tetejét krémes karamellréteggel öntik le. A dondurma pedig fagylalt törökül.
Olyan sűrű a forgalom, hogy lehetetlen autóval közlekedni. A hotel parkolójában hagyjuk a kocsit és komppal indulunk útnak. Gyorsabb és szebb is az út. Az Emirgan Parkba megyünk a Tulipánfesztivált megnézni.
Kadiköyből Besiktasba visz a komp, kb fél órás út, onnan busszal megyünk tovább a Boszporusz partján vezető úton Emirganig.
Az Emirgan Park, egy történelmi park a Boszporusz partján, 117 hektáros területen egy domboldalon fekszik gyönyörű kilátással a Boszporuszra. Ez Isztambul legnagyobb parkja. A parkban számos ritka fa fajta és két dísztó található. Játszóteret, futópályát és piknikező helyeket is kialakítottak a park területén. Három impozáns 19. században épült fa pavilont is láthatunk, nevüket színükről kapták. Sárga, Rózsaszín és Fehér Pavilon amelyek jelenleg étteremként, kávézóként működnek. A park az Oszmán Birodalom egy korszakáról, a tulipánkorszakról kapta a nevét. Az 1960-as években egy különleges kertet hoztak létre, hogy felelevenítsék a város tulipántermesztési hagyományait. 2005 óta minden év áprilisában tulipánfesztivált rendeznek. A városban 40 millió tulipánt láthatunk több mint száz különböző fajtában. A tulipánok mellett rengeteg gyöngyike és nárcisz is található. Isteni virágillat terjeng a nárciszok körül, a látvány lenyűgöző. Mekkora munka lehet ezt a rengeteg virágot ilyen formákra beültetni!
A Fehér Pavilon egy kétszintes faház. Nappal kávézóként működik, este tradicionális török étteremként szolgál.
Igazán érdemes volt ezt a parkot meglátogatni, csodaszép látványban volt részünk. Olyan hatalmas a park, be se tudtuk járni az egészet. Kellemes, napos idő volt egész nap, ideális a sétálásra, de estére nagyon lehűl a levegő. Vissza buszozunk Besiktasba a kikötőhöz, ott kompra szállunk, ami visszavisz Kadiköybe.
Április 10.
Isztambul
Esőre ébredünk, a levegő is lehűlt. Reggeli után átkompozunk Eminönü-be.
A kikötő szomszédságában található a Yeni Cami, Új mecset. Tavaly ősszel nem tudtuk megnézni mert tatarozás miatt zárva volt. Most nyitva van, bemegyünk. De, nincs bent senki, teljesen üres. Talán túl korán van vagy mert nagyon hideg a szőnyeg így mezítláb, cipő nélkül?
A mecset két minarettel, 66 kupolával és félkupolával rendelkezik piramis elrendezésben. A belseje kék és zöld izniki csempével díszített. A központi terület oldalain márványoszlopok állnak amiket boltívek kötnek össze. A kupola és a tartóoszlopok találkozásánál kalligrafikus írások láthatóak.
Nagyon hideg van a mecsetben. Kijövet beülünk egy kávézóba a hősugárzó mellé melegedni. A mecsettől pár száz méterre található a Grand Bazar (Nagy Bazár), oda indulunk. Üzletsorok mellett vezet az út a bazárhoz, végig dombnak felfelé. Az eső ellenére is nagy a forgalom, rengeteg ember van mindenhol. A tömegben nem lehet esernyőt használni, fúj a szél is, egyre jobban szakad az eső. Már teljesen át vagyunk ázva, fázunk. Laci nem akar tovább menni, javasolja forduljunk vissza. Igaza van, ez nem egy kellemes kirándulás ilyen körülmények között.
Valami különös hangulata van a bazároknak, vonzza az embert. Bemegyünk az Egyiptomi Bazárba, más néven Fűszer Bazárba is. Ez a 17. században épült bazár Isztambul egyik legrégebbi bazárja. Ma már nem csak fűszereket árulnak, hanem édességek, kerámiatárgyak, ékszerek és még sok minden más szerepel a kínálatban.
Estére végre eláll az eső, lehet sétálni. Rengeteg étterem, kávéház, cukrászda, bár található a környékbeli utcákban, nehéz választani hol és mit vacsorázzunk. Csak csodálkozom a rengeteg édességen, mindegyik nagyon ínycsiklandozóan néz ki.
Végül, vacsorára töltött cukkinit választok, desszertnek pedig asuret. Az asure, más néven Noé pudingja egy különleges török desszert ami többféle friss és szárított gyümölcs, mogyoró, dió keveréke cukorral összekeverve. Az iszlám hagyomány szerint Noé a partraszállást egy nagy vacsorával szerette volna megünnepelni, ezért összeszedett minden ehetőt a bárkán és pudinggá főzte. Az oszmán korban minden házban Muharram (az iszlám naptár első hónapja) hónap tizedik napjától az utolsó napjáig való asure főzés bőséget és szerencsét hozott. Szokás volt asuret osztani a szomszédoknak és a szegényeknek. Valóban különleges csemege, nagyon ízlett.
Április 11.
Isztambul - Bursa
Indulunk Bursába. Nem kell sietni, csak 140 km. Sajnos be van borulva, esik az eső.
Errefelé ilyen útjelző táblák is vannak. Sok macska és kutya van az utcákon, de mindenki vigyáz rájuk, etetik őket. A kutyák megvannak jelölve a fülükbe helyezett bilétákkal.
Az Izmiti-öböl felett az Osmangazi hídon megyünk át. Jó nagy híd ez is.
Korán megérkezünk Bursába, itt nem esik az eső. Egyből a már ismert hotelbe megyünk, mert ott le lehet tenni a kocsit. Ebben a városban is képtelenség parkolóhelyet találni.
Taxival indulunk az óvárosba. Itt található a történelmi bazárok mellett az Ulu Cami (Nagymecset). Ez Bursa legnagyobb mecsete, az oszmán építészet műemléke. Két minaretje és húsz kupolája van amik négy ötös sorban helyezkednek el és tizenkét oszlop támaszt meg. A hatalmas tér ötezer ember befogadására képes. A mecset közepén egy shadirvan (szökőkút) található a hívők ima előtti rituális tisztálkodásához. A mecsetben 192 kalligrafikus tábla található amik Korán verseket, hadiszokat, Allah és Mohamed próféta üzeneteit tartalmazzák. Az írások nagy része 1778 és 1938 közötti időből származik.
Különös, hogy az eddig látott "ezerszínű" mecsetekkel ellentétben, ebben a mecsetben csak három: arany, barna és fekete színek láthatók. És így gyönyörű!
A földön ülve tucatnyi férfi imádkozik körbeülve egyiküket, aki láthatóan vak és akiről később megtudtuk, hogy gyerekkorában vesztette el látását, de a Korán-t megtanulta hallásból. Ő elszaval, vagy inkább elénekel egy-egy szakaszt, és a többiek utána mondják nyitott könyveikből olvasva a szöveget.
Előttük, de egy korláttal elválasztva, nők ülnek sorban. Ők is hallják a vak ember énekét, ők is imádkoznak a Koránt tartva kezükben. Oda lépek hozzájuk, megkérdezem csinálhatok-e fotókat róluk. Kedvesen válaszolnak, hogy igen és invitálnak, üljek közéjük. Egyikőjük elszalad és hoz egy Korán idézetekből álló kis könyvecskét, azt mondja nekem adja, ajándék. Megkérdezem lefotózhatom-e azt a teljes Koránt is amiből ők imádkoznak. Erre megint elszalad és azt is kapok egyet ajándékba, egy eredeti arab nyelven írt kötetet. Csak csodálkozom, pedig már megszokhattam volna az itteni emberek kedvességét.
Miután elköszönünk tőlük és tovább bámészkodunk, utolér a hölgy, újra szóba elegyedünk. Elmondjuk neki, hogy este szeretnénk megnézni egy dervis előadást. Ő tudja, itt van nem messze, a szomszéd utcában a hely ahol meg lesz tartva az esemény. Sőt, a ramadáni vacsora után szívesen eljönne ő is a lányával. Már hívja is a lányát, aki tíz perc múlva megjelenik. Örömmel vesszük az ajánlkozást és megbeszéljük, hogy este találkozunk.
A kijáratnál adományokat gyűjtenek a februári szőrnyű földrengés károsultjainak - Laci olyan áhítatos állapotba került az itt látottaktól, hogy ő is bedob pár lírát a dobozba.
Aztán még csavargunk kicsit a bazárban.
Vacsora után indulunk a dervis bemutatóra. Kis cédulára fel van írva a cím, azt mutatjuk a taxisnak. Túl korán érkezünk, naplementekor, még vacsorázik a csapat, egy óra van kezdésig. Olyan családias hangulatúnak tűnik a hely. Hívnak minket is, együnk velük. Kösz, mi már ettünk, akkor teával kínálnak.
Egy teremben vagyunk aminek közepén, a dervisek kör alakú táncparketten fognak táncolni, forogni. Úgy tűnik, maga az épület erre a célra épült. Mellettünk egy profi kamerás férfi ül Mexikóból, és még 5-6 más néző várja az előadás kezdetét. A terem felett körben galéria van, eredetileg a nőknek onnan, a korlát mögül kell nézni az előadást, de most mi is nézhetjük innen lentről. Sorban érkeznek a vendégek, megérkezik a mecsetben megismert két hölgy is és hamarosan kezdődik az előadás. Ma este kisgyerekek táncolnak. Csak csodálkozom, hogy bírnak ennyi ideig forogni. Nem szédülnek el?
Előadás után senki nem siet elhagyni a helyet. Mindenki társalog, a gyerekek játszanak, újra teával kínálnak minden vendéget. Sokáig beszélgetünk mi is a hölgyekkel, aztán együtt sétálunk vissza a városba
Nagyon kellemes este volt. Élmény volt látni a kerengő derviseket és megismerkedni kedves emberekkel.
Április 12.
Bursa
Át szeretnénk menni egy másik hotelbe. Térképünkön kinézünk egy kempinget ahol vannak bungalók is, a várostól távol, csendes helyen egy tóparton. Kirándulásnak is jónak ígérkezik a hely.
Reménykedünk benne, hogy hamarosan eláll a hajnal óta szakadó eső. Kb. 20 km-re van a várostól, erdei úton haladunk felfelé a hegyre. Sajnos, nem sokat látunk a tájból, nem szűnik az eső. A Dagyenice tó partján egy hatalmas parkban található a kemping számtalan kikapcsolódási lehetőséggel. Van itt kilátó, kalandpark, kötélpálya, lovaglási lehetőség, piknikező hely, étterem, erdei kirándulásra lehetőség és gyönyörű kilátás a tóra. Megnézzük az egyik faházat belül is, de úgy döntünk nem maradunk, mert egyre jobban ömlik az eső és nagyon hideg van, itt nem lehet semmit csinálni ilyen időben. Vissza megyünk a városba, ott keresünk hotelt. Kicsit el vagyok keseredve, sajnálom, hogy nem tudunk maradni. Még fotókat sem tudok készíteni annyira esik az eső, nem látszik a táj.
Szegény macskának is elege lehet az esőből, felugrik a motorháztetőre, vágyakozva néz befelé.
Mire délután visszaérünk a városba és sikerül hotelszobát kivenni végre eláll az eső. Csavargunk a környéken meg a bazárban.
Csudajó édességboltok vannak itt. Van egy csomó fajta lokum - be is vásárolok belőle. Nagyon szeretem. A lokum, hívják török csemegének és szultánkenyérnek is, keményítőből és cukorból készült könnyű zselészerű kissé ragadós édesség. Apró kockákra vágják és porcukorba forgatják. Sokféle gyümölcsízesítésben kapható, van mogyorós, pisztáciás és mentás is. Gyakran ízesítik citrommal vagy rózsavízzel.
Április 13.
Bursa-Pamukkale
Bursa-Pamukkale 438 km. Végre süt a nap, vége az esőnek, gyönyörű felhők vannak az égen. Nem időzünk útközben sehol, csak ebédelni állunk meg.
Kora délután meg is látjuk a "Pamutvárat" ami nekünk úgy néz ki mint egy hóval borított hegy. Mintha egy alpesi sípályához érkeztünk volna.
Rengeteg hotel van Pamukkaleban, egymást érik. Szezonban nagy tömeg szokott itt lenni, de most üresség van, még kevés a turista. A Melrose Viewpoint hotelbe megyünk, remélve, hogy onnan tényleg jó a kilátás, ahogy a neve mondja. Egy erkélyes szobát kapunk kilátással a "Pamutvárra" és a környező hegyekre.
Aztán már indulunk is felfedezni a környéket.
Na, majd holnap megnézzük közelebbről ezt a hegyet.
A vacsora izgara balik, ami egy remek grillezett hal, salátával, sült paprikával. Csak mi vagyunk vendégek a kicsi, 4-5 asztalos étteremben. Nagyon kedves a házinéni. Ő a szakács, pincér, minden egy személyben. Kapunk ajándékba a vacsora mellé egy adag bulgurt és egy teát. Aztán Laci még beül a szemközti borbélyhoz.
Április 14.
Pamukkale
Pamukkale jelentése: pamutvár. Több ezer év alatt kialakult természeti csodájáról ismert település. A hegy tetején lévő magas kálciumtartalmú forrás tiszta vizű tavakat hozott létre amelyek teraszokat alkotnak. Ezek a teraszok travertinből, üledékes kőzetből, (a mészkő egyik formája) állnak amit a forró forrásokból származó ásványvíz rakott le.
Közvetlen a teraszos medencék felett vannak az ókori város Hierapolisz (Szent Város) romjai. Pamukkale 1988-ban felkerült az UNESCO Világörökség listájára.
Már alig várom, hogy induljunk megnézni ezt a csodásnak ígérkező látnivalót. De, előtte még reggelizünk a hotel hangulatos, kandallós éttermében.
Több bejárata van Hierapolisznak. A parkolóban lehet bérelni kis elektromos autót, mert hatalmas a terület, azzal könnyebben bejárható. Mi a sétát választjuk.
Az ősi Déli Kapun áthaladva először az egykoron Gymnasium (tornaterem) maradványait láthatjuk. Nagy része még nincs kiásva.
Most, nagy szerencsétlenségünkre, nincs minden medencében víz. Talán holnap lesz, vagy holnapután, mondja az egyenruhás hölgy. Sajnos a vízhiány miatt veszélyben van ez a gyönyörű természeti látnivaló. Egyre jobban kiszáradnak a medencék aminek következtében elkezdenek algásodni, sötétedni és lassan tönkre fognak menni.
Azért van egy pár medence amiben gyönyörű kristálytiszta melegvíz van most is. Ezekben meg is lehet mártózni, de sétálni szigorúan csak mezítláb szabad - nemcsak a vízben, körülötte is. Én térdig megyek be a vízbe, nagyon kellemes meleg. A travertinsziklák nem csúszósak, nem kell attól félni, hogy megcsúszunk. Amit fehér mészkő borít az egyáltalán nem síkos, viszont az elszíneződött sárgás sziklák síkosak, csúszósak.
Elképesztően jól néz ki ez a fehérség a különös formákkal. Nem véletlen a "pamutvár" elnevezés. Tényleg olyan, mintha egy hatalmas fehér pamut halom lenne az egész hegy.
A medencék után folytatjuk sétánkat, hogy bejárjuk az ókori város maradványait. A Kr.e. 2. század végén épült Hierapoliszban számos templom, középületek, műhelyek, agora (piactér) egy színház, egy termálfürdő és egy hatalmas temető maradványai találhatóak.
Egy legenda szerint II. Eumenés pergamoni király lánya megbetegedett, az orvosok nem tudták mi baja lehet. Jutalmat ajánlottak annak aki meggyógyítja. Egy idős orvos azt javasolta a királynak, hogy vitesse a lányát a közeli hegyre, és az ott fakadó forrásban fürödjön meg és igyon is a vízből. Így is tett, a lány meggyógyult, és az uralkodó hálából ezt a várost építette erre a helyre fürdőkkel.
Később az ókori város mellé újabb település épült, amely ma a nekropolisz szarkofágok sokaságáról híres. A város földrengések következtében többször romba dőlt és épült újjá. 1534-ben egy földrengés teljesen lerombolta a várost és elhagyatott vidékké vált. Jelenleg olasz tudósok dolgoznak a hely feltárásával és helyreállításával.
Van itt egy régészeti múzeum is az itt talált leletek bemutatására.
Aztán eljutunk a Kleopátra-fürdőhöz melyben a legenda szerint Kleopátra, az egyiptomi királynő fürdőzött. A fürdő Kr. előtt 692-ben alakult ki amikor egy földrengés következtében árvíz öntötte el a térséget. A 36C fokos gyógyvíz magas ásványianyag tartalma jótékony hatással van a reumás megbetegedésekre. A medencékben most is ott vannak a hatalmas ledőlt római oszlopok amik a földrengés következtében omlottak le. Ha valaki fürdőzni szeretne, ide külön belépőjegyet kell vásárolni.
Hierapolisz a történelem során mindig is népszerű egészségügyi központ volt. A régióban több nyilvános fürdő és egészségügyi központ működött a római korban.
A gyógyfürdőtől felfelé kaptatva a hegyen eljutunk az Apolló templom romjaihoz és a mellette álló Ploutonionhoz. A Ploutonion egy szentély melyet Plútó (Hádész) görög istennek, az alvilág uralkodójának szenteltek. A szentély alatt egy barlang helyezkedett el melyet az alvilág bejáratának tekintettek. Bármilyen állat a közelébe ment, elpusztult. A rejtély kulcsa pedig az, hogy a barlangban nagyon magas koncentrációban ült meg a széndioxid, amelyet a föld alatti geológiai tevékenység okozott. A sziklában a hasadékon keresztül áramlik a forró termálvíz és a széndioxid mellett szúrós szagú mérgező gázt hagy maga után. A gázkeverék halálos volt, így azt hitték, hogy a gázt Plútó az alvilág istene küldte.
A barlang felett Hádész (Plútó) szobra Kerberosszal (háromfejű kutya) és a kígyóval.
Még feljebb haladva a római korabeli színházház áll, ami a maga idejében akár 20 ezer néző befogadására is képes volt.
Remek a kilátás innen fentről a színháztól. Jól belátni az egész ókori várost és a távolban havas hegycsúcsok látszanak.
Olyan hatalmas ez a terület, nem lehet egy nap alatt bejárni. Nagyon elfáradtam, Laci még jobban, visszamegyünk a faluba. Vacsorára visszamegyünk a tegnapi nénihez mantit enni. A manti fűszerezett marha vagy birkahússal töltött tészta fokhagymás joghurt szósszal. Nagyon hasonlít a raviolihoz vagy a pelmenihez is. Isteni finom volt.
Április 15.
Pamukkale
A hotel recepciónál egy táblára ki vannak írva programlehetőségek. Lehet hőlégballonozni, siklóernyőzni, lovagolni és dervis bemutatóra benevezni. Én a lovaglást választom most délelőttre, esti programnak pedig a dervis bemutatót.
A recepciós hölgy felhívta a lovardásokat akik eljöttek értem és elvittek a pár kilométerre található istállóba, onnan fogunk indulni. Laci nem jön lovagolni, de követ minket az istállóig. Egy órás sétálós tereplovaglás lesz. Egy Pamuk nevű szürke lovat kapok. Én vagyok az egyetlen lovas. Nagyon szép a táj, felfelé megyünk a mészkődomb irányába. Egy tehéncsorda mellett elhaladva nagyon ránk csodálkoznak a tehenek. Errefelé is Hierapolisz maradványai láthatóak mindenfelé. Lenyűgöző a látvány távolban a havas hegyekkel.
Lovaglás után elmegyünk a tóhoz amit tegnap láttunk fentről a dombról. Itt is van egy kis travertin medence. Körbe lehet sétálni a tavat jó pár liba társaságában, de lehet vízibiciklizni is.
Innen alulról is csodás látvány a mészkődomb. Kisebb vízesés zúdul le az oldalán, ami aztán patak szerűen folyik a tóba.
Már kívülről látszik, egy hatalmas, több száz embert befogadni képes sátorban lesz az előadás. Ez meg fog telni a turista szezonban!? A nagy parkoló most nem telik meg, néhány kocsi meg két turista busz áll benne. Megvesszük a jó drága belépőket, 20 Euro darabja, aztán meglepődök mikor bemegyünk és közlik, hogy a műsor alatt nem szabad fotózni. Bursában annyit fotóztam, videóztam amennyit akartam. Félórás a műsor, majd utána lesz egy pár perces bemutató amikor szabad fotózni.
A ceremónia török neve Sema, hét szakaszból tevődik össze, amelyek a tökéletességhez vezető misztikus utazás állomásait mutatják be. A dervis fejdísze a Sikke az ego sírkövét jelképezi, fehér ruhája pedig az ego halotti leplét. A ceremónia során a fekete ruhát levetve és fehérbe öltözve mutatják be a megtisztulást és a tökéletesség felé vezető utazás állomásait. A szertartás egy szakaszában keresztbe font karokkal táncolnak, ami az egy isten egységét jelképezi. Amikor karjukat kinyitva kezdenek pörögni, az isteni áldást próbálják lehívni, oldalra kitartott karjuk pedig az elért jóság szétosztását jelképezi. A tánc forgási iránya az óramutató járásával ellentétes, a keringés az ember és a teremtő ölelkezését jelképezi.
A Sema szertartás 7 részből áll, mindegyik külön jelentéssel bír.
1. Az első rész a próféta dicsérete, aki a szeretet és az összes őt megelőző összes prófétát is jelképezi. Ezt törökül Nat-i Serif-nek hívjuk és egyben a teremtő mindenható dicsérete.
2. A második rész dobszóval kezdődik, amely az univerzum megalkotásának pillanatát jelképezi. Azt a parancsot, amellyel a teremtő létrehozza a létezést.
3. Ezt sípjáték követi, amely az istenség éltető lélegzetét szemlélteti.
4. A következő rész Veled szultán időszakát dicséri. A dervisek háromszor köszöntik egymást a Peshrev nevet viselő zenére. Táncuk a testekkel és formákkal körülvett lelkek találkozását jelképezi.
5. Ezután maga a Sema, vagyis a forgás következik, amely 4 köszöntésből (Selam) áll:
a. Az első köszöntés a teremtő felismerése. Ez az állapot a teremtő fényében kibontakozó alázat tudatosulása.
b. A második köszöntés a teremtő csodálata közbeni állapot és az érzelmek feletti uralom lenyűgöző erejét mutatja be.
c. A harmadik köszöntés során a hála végtelen szeretetbe csap át. A tökéletes szeretet állapotának elérése érdekében még az értetlen is feláldozásra kerül, az ember beolvad a teremtőjébe. Ezt az állapotot a buddhizmus Nirvánának, az iszlám Fenafillahnak hívja.
d. A negyedi köszöntés
már az utazás végét jelenti. Az utazó elfogadja sorsát, visszatér
emberi kötelezettségeihez és az alázattól vezérelve
éli tovább emberi életét. A szertartás utolsó részében a mesterek is
visszatérnek. Mindenkit átjár a boldogság, nagy örömmel tölti el őket a teremtőbe és a prófétába vetett hit eredményessége. Áldják a
korán tanítását, hiszen már haláluk előtt is megismerkedtek az elmúlással. A szertartás után a dede és a dervisek
szótlanul visszatérnek kiinduló helyzetükbe
6. A Sema a korán bizonyos versszakainak felidézésével folytatódik, amelyek arról szólnak, hogy bármerre is néztünk, a teremtő és gondoskodó bölcs isten arcába nézünk.
7. A ceremónia utolsó részében a dervisek a próféta lelki üdvéért, a vallás mártírjaiért és az emberiségért imádkoznak, majd visszatérnek celláikba, hogy meditációba merüljenek.
A műsor után, persze, a kijárat egy sor ajándéküzleten át vezet ahol sokféle dervises tárgyakat lehet vásárolni. Szépek a kerámiák.
Hát, nekem a dervis tánc Bursában sokkal jobban tetszett. Itt már az gyanús volt megérkezéskor, hogy a parkolóban nagy buszok álltak, hozták a turistacsoportokat. Olyan volt a hangulat, mintha egy jó drága színházban, vagy cirkuszban lennénk, tiszta show business volt az egész! Bursában összesen 10 néző volt, családias hangulatú, kedves élményben volt részünk és még fizetni sem kellett, ingyen volt. A kerengő tánc eredetileg egy vallási rituálé dervisek által, akik fogadalmat tettek a szegénység mellett.
Visszamegyünk a tópartra vacsorázni. A tónál egymás mellett sorakoznak az éttermek, mikor elmegyünk előttük mindegyik helyről integetnek, hogy hozzájuk menjünk be. Az egyik helyen megígértük, hogy a dervisek után visszamegyünk hozzájuk, így ma ott fogunk vacsorázni.
Április 16.
Pamukkale-Selcuk
Indulunk Selcukba, 200 km. De, előtte még bemegyünk az itteni nagyon jó kis pékségbe. Ők egész nap frissen sütik a kenyeret meg a péksüteményeket, mindig mindent melegen kapunk. Feltankolunk az útra csokis buktával, diós csigával meg simittel.
Laci még a dervisek hatása alatt lehet, talált egy dervis sapkát, abban bohóckodik.